Gyerekek. Csemeték. Utódok... Sokan sokféleképp nevezzük, hívjuk őket, de a lényeg az, hogy alapjában véve érdekes ember-növendékek...

Két pasi-csemetével rendelkezem, egyelőre még 100%-os a tulajdoni hányadom fölöttük. Ami azt is jelenti, hogy a kapcsolódó öröm-, üröm- és probléma-hányadosom is ilyen arányban mozog velük kapcsolatban. Sőt, némelyik át szokta lépni a 100%-ot is ;)

Nem tartottam magam túlzottan kezdő szülő-félének, ám mégis, mostanság rendesen elcsodálkozom a törpéken. Mázli velük kapcsolatban, hogy oda vannak egymásért. Olyan szinten, hogy az idősebb verzió (merthogy piszokul hasonlítanak is egymásra, mint az ikrek) annyira nyöszteti az újabbat, addig forgatja, bökdösi, hogy mellé, vagy a helyére fekhessen-bújhasson. Ezt a pöttömebb időnként kevésbé tolerálja, ám ez nem azt jelenti, hogy ne forogna tátott szájjal, fülög vigyorral a bratyó felé állandóan.

Bele se merek gondolni, milyenek lesznek, kicsi megnőve... Tartok tőle, unatkozni akkor se lesz időm. Azt azonban nagyon remélem - és igyekszem mindent megtenni ennek érdekében -, hogy ez a kölcsönös, hihetetlen mértékű szeretet és kapcsolat közöttük fölnőtt korukra, életük végéig kitart...

Nagy kaland a gyerek... Több gyerek pedig már kész kaland-túra :) Én nagyon szívesen túrázom :)Csak maradjanak egyértelműek a túra-jelzések... ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.