Be kell valljam férfiasan, kezdek izgulni a szombati találkozó miatt. No, nem nagyon ám, csak picit... Kik lesznek ott, ki mennyit változott, ki milyen lett/lesz... Kivel mi történt........

Félni nem félek, azon már túlvagyok :) Csak, kis izgalom.. De annyi meg kell. Valami azt súgja, jó lesz :) Mint a csütörtöki szülői értekezlet.

Csütörtökön ugyanis az óvodába mentem, szülőire. Januártól Marci - miután betölti a 3. évét - ovista lesz. Igaz, hogy addig még van pár hónapunk, de már most ott voltam, megismerni a többi szülőt, megismerni az óvónőket, a környezetet...
Már tudom, melyik lesz a csoportszobájuk, azt is tudom, mi lesz a jele :)  Jegyzeteltem tegnap szorgosan, mit kell tudni, milyen szabályok vannak, mik a javasolt, illetve "elvárt" dolgok.

Eddigi tapasztalataim szerint életre való csapat a szülői "részleg" is. Vigyorgós, jókedvű, nagyszájú csajok :D Meglehet, az oviból hazafelé menés nem a gyerekek miatt fog sokáig tartani, hanem a mindent megbeszélni, kibeszélni, átbeszélni akaró anyukák miatt :D

Húúúúúúúúú.... Millió dolog kezdett ész nélkül rohangálni a fejemben... Azt hiszem, ideje lassan sétálni a srácokkal egy nagyot, és helyükre tenni a kósza gondolatokat.

Nagy kaland lesz ez - szülőknek, gyerekeknek egyaránt... De most irány a séta! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.