Hát, kérem, utólért a nyavaja... Sikerült megfázni... Na, de nem csak úgy, csöntben, magányosan, hanem kollektíve, családilag :) A fiaimmal együtt :)

Ilyenkor mindig belegondolok, van-e olyan ember, aki szeret beteg lenni? Mert, hogy én nagyon utálom! Nyűgös, hisztis vagyok ilyenkor (néha betegség nélkül is, de most ráfogható), fejfájás, orrfolyás, hapcik, meg mindenféle járulékos szenvedési forma adott... Ráadásul, gyógyszerek. Nem szeretem, na...

Azonban, porontyaim is szortyognak, szipognak, prüszkölnek, ami már jobban bosszant. Szerencsére, kapnak gyógyító folyadékokat (gyógyszirup, tea), és rosszalkodni is rosszalkodnak, tehát nincs nagy gáz. Csak hát, ilyenkor ugrásszerűen megnő az elhasznált és elhasználódott papír- és textilzsebkendők száma. Más kérdés, hogy aki a textilzsebkendőt kitalálta, és lelkesen propagál mellette, valószínűleg ritkán mossa... Nagy élmény... A párom ilyen zsebkendőt használ... Szerinte nem bírnánk papírzsebkendővel... Ugyanis allergiás a drágám. Pollen-allergiás. Néha szerintem másra is az, de ezt most hagyjuk.

Hivatalosan is (és nyilvánosan is) kipanaszkodtam magam, így hát nincs is más dolgom, mint meggyógyítani a csemetéimet, és meggyógyulni :)

Jó egészséget mindenkinek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.