Nem tudom, most van-e járvány, vagy sincs, de a lényeg, hogy ledöntött a lábunkról valami köhögős, orrfolyós, hapcizós nyűg. Voltunk doktornál is, kaptunk gyógyvackot, Marcó antibigyót is kapott... Emellett pihenjük ki... Hát, megpróbáltam... De nem megy. Ugyanis, a múlt éjszakánk több volt, mint brutális. Volt köhögés innen-onnan, de inkább Dani részéről hangzott nagyon szörnyen a dolog. (Ja, az egyik gyogyi ilyen köhögésre való kanalas...) Marci is néha odaköhhentett... Aztán jött a feketeleves... Marci átjött hozzám, velem alvási célból, Dani meg egyszercsak felnyűglődött. Ácsorgott, dumált egy darabig, majd nyafizni, sírni(?) kezdett... Kivettem, próbáltam megnyugtatni, kapott teát, tápot... És beindult a sajtkukac mód... Megpróbáltam magamhoz venni, de forgott, mászott, szenvedett, nyűglődött... Meg persze, én is... Aztán közben - természetesen - Marci is felneszelt, "Dani-habot" kért (tápszer, Daninak...), de mivel nem volt, így nyűglődni kezdett ő is... Felváltva gyilkolták amúgy is rongyos idegrendszeremet.... Ez úgy hajnal kettőtől ment, négy felé, negyed öt felé elcsendesedtek - vagy én aludtam be, nem tudom. Aztán fél hat előtt Marci megint rákezdte... Mászkált, hisztizett, rúgkapált... Természetesen felébresztette az öccsét is. Én már épp kezdtem vöröset-lilát-szivárványosat látni idegtől/fáradtságtól, mikor is a konyhába menet, megláttam az ember tatyóját a folyosón.... Hoppá... Akkor MÉG itthon van, tehát elaludt... Benyitottam a nagyszobába (mert mostanság külön alszunk), amire felkapta a fejét "Mi van?"... Erre azt válaszoltam: "Fél hat!"... Nem hitte el elsőre, így megnézte az ébresztő órán.. Tényleg, igazam volt. Felkapta magát, körülbelül három perc alatt menetkésszé vált - és eltrappolt. Én meg kiosztottam a két skacot egy-egy adag "Dani-habbal", és közöltem velük: akkor anya most bizony aludni fog, ha a fene fenét eszik is...
Részletekben, de még ott hevertem kábé három órányit az ágyban - aztán felkeltünk.

Úgy tudom, az alvásmegvonás régen kínzóeszköz volt... Hát, kérem, kezdek eljutni arra a pontra, hogy bevallom, akármiről is legyen szó, csak had aludjak egy kicsit.... Úgy, egyhuzamban kábé 5 órát... Ébredés, ébresztés nélkül... Szerintem rám férne... Panaszkodástól függetlenül...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.