Szándékosan írtam így. Úgy is tudja mindenki, miről szólt ez a hétvége. De most nem igazán erről szeretnék írni, illetve, nem csak...

Elsősorban ez az időjárás fogott meg, ami az elmúlt napokban tapasztalható volt, és még egy-két napig marad is. Hihetetlen, jóleső, ténykedni, kerti munkára való, kicsalogató idő volt. Én pedig engedtem a kísértésnek, és egyrészt kertben tüsténkedős, másrészt nagyot családi-sétálós programokat alakítottunk ki. Egy idő után azt tapasztaltam (igen ritka!), hogy a párom rám szólt, ne siessek... Nekem nem tűnt fel, hogy így lenne, de tény, még sétálósabbra véve a figurát, teljes nyugalomban csodáltuk az őszi természet mesés színeit... Nagyszerű volt, jól esett... Igyekszem kihasználni még minden pillanatát ennek a potya jó időnek...

Szóval, novemberi későnyár... Elbírnám ezt az időt még egész novemberben - de, ahogy hallottam, erre már nem igazán lesz esély.

Nem mondom, hogy teljesen könnyű volt a lelkem hétvégén, hisz kicsit rányomta bélyegét a hangulatomra az aktuális ünnep. De, azt hiszem, elmondhatom, máshogy látom már a helyzetünket egy ideje - köszönhető ez egy olyan embernek, aki EGYSZERŰEN világított rá valamire, amivel sokáig nem tudtam mit kezdeni.

Biztos vagyok benne, hogy ez a mesébe illő időjárás is segített, hogy jól vegyem az általam utolsónak mondott (e téren, legalábbis) akadályt... Sikerült...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.