... avagy Mikulás...

Reggel, mikor a nagyfiú felébredt, átküldtem a nappaliba, kapcsolja be a tévét, rögtön megyek én is... Természetesen, meglepetéske várta a rosszcsontot... Egy tálcára már előző este összekészítette Mikulás az ajándékait.. Csomagok, csoki-klónok, kinder-tojások... Csupa gyermekálom...

Egyszer csak azt hallom a másik szobából, hogy "hűűűűűűű, dejóóóóóóóóó... Mikuááááááás" felkiáltással örömködik a nagyfiú... Ahogy átértem, láttam az arcát.. Már ez az ováció is, amit előadott, hihetetlen jól esett... Aztán az az őszinte, tiszta öröm, ami sugárzott a pofijáról... Hm.... Elmondhatatlan...

Természetesen mindkét lurkónak hozott a Télapó csomagot, meglepit... Sőt, volt egy-egy pár, kézzel kötött kis zokni, benne apróságok a csemetéknek... A pici is élvezettel bogarászott - persze, neki még az volt a buli, hogy csörög-zörög-színes...

Aztán délután megérkeztek a mamiék is... Az ő Mikulásuk is hozott csupa nagyszerűséget... Szoba-csúszdát, mesekönyvet, játéktartó dobozt... A csúszda hatalmas sikert aratott mindkét ifjúnál... DE! A kerekekkel is rendelkező, hatalmas műanyag tároló... Amibe bele lehet ülni, és lehet benne autózni.... :) Nagyszerű érzés volt látni a csillogó szemüket, hallani a kacagásukat, és velük nevetni......

Köszönöm, Télapó, Télanyó ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.