Azt kell mondjam, a szerdánk az brutálisra sikeredett... Este még voltak sírdogálások, a kúp beadása sem ment egyszerűen, de alapjában véve jól viselte Marcim a nap hátalévő részét. Csúszda, szaladgálás, rosszalkodás... Az éjszakánk nyugodtan telt, jól ébredt a ded, szóval, nyugodtam egy kicsit...

Tegnap sétáltunk a faluban, mert úgy láttam, semmi jele annak, hogy fájna valami Marcinak, és kedve is volt a sétához... Szaladgált, autózott, jó kedvűen telt a nap. Estére a szobában eluralkodó rendetlenség mérete is megnyugvásra adott okot. Ennek fényében úgy véltem, csemetém jól érzi magát...

Ma azonban pirosnak látszik a combja. Hozzá nyúlni nem enged, de igazából nem látszik rajta semmi, hogy fájna neki, vagy valami. Hőemelkedése sincs, a kupleráj szintén méretes, tehát nem aggódom nagyon...

Most már csak nekem kéne rendbe jönnöm... Valami nem igazán kerek, és még nem tudom, mi is az... De majd jól megrázom magam, és átlendülök a holtponton...
Hm.... Hisz kávét se ittam még!!! Lehet, itt a baj? ;) Gyorsan pótolom, és megyek csibészkedni a nagyfiúval...

Vasárnap jön a kisebbik keresztanyuja.. Alig várom, hogy elé tipegjen a picúr :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.