A tegnapi nappal megkezdődött Marci számára a teljes műszakos óvodába járás :) Azt kell mondjam, simán, gond nélkül lépett át az anya által vélt akadályon :) Mondhatni, csont nélkül.

Önállóan intézi a gyermekméret toaletten folyó- és egyéb ügyeit, ebédel, együttműködik, alszik... És legörbül a szája, ha a nap végén meglát, mikor érte megyek...... :D

Igazság szerint irtó büszke vagyok rá. Nagyfiú már, és napról napra érthetőbben beszél, egyre tisztább, kerekebb mondatokkal ajándékoz meg. Mesél, énekel... Be nem áll a szája :D Napról napra változik, nyílik meg előttem pár apróság, ami eddig nem volt, vagy nem tűnt fel... Például, tegnap, hazafelé jövet, felnézett a villanyvezetékre, ahol egy gerle ült... Majd megkérdezte: Milyen madár? Igazából eltartott pár másodpercig, míg felfogtam a kérdést - hisz nem kérdezett még ilyet... De nagyszerű érzés volt... Alig várom már, hogy a csöppet is tanítgassa, vigyázgassa...

Édesek voltak valamelyik este... Dani a kiságyban, Marci ágyon kívül, és édesen összedugták a fejüket, a pöttöm megfogta a bátyja buksiját, odabújt hozzá, és együtt vigyorogtak, kacagtak - ki tudja, milyen vicces dolgokat, csibészségeket beszéltek meg épp :)

Hihetetlen néha, amiket produkálnak... Csodás dolog ez, és nagy élmény a részesévé válni. Akár az által, hogy napról napra figyelem őket..... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.