Hullámvasút
2009.03.29. 11:40
Az elmúlt hetek meglehetősen mozgalmasan teltek. A történésekre, valamint lelki állapotomra leginkább a címben szereplő szó volt a legjellemzőbb. A vicces az, hogy lelkem állapotának ilymértékű ingadozásáról legeslegnagyobb részt saját magam tehetek.
Foglaljuk össze röviden, mivel is bonyolítja az ember lánya a létét...
Lurkók:
- Marci, aki január óta óvodába jár... Gyorsan beilleszkedett, szeret járni, elfogadták a gyerekek. Már barátai is vannak. Nem szeret az oviból hazajönni :)
Más kérdés, hogy körülbelül két hetente itthon van valami megfázósdi vagy egyéb nyűg miatt - de mivel én is itthon vagyok, igazából nem gond. - Marci, aki január óta, mióta oviba jár, olyan dumákkal szór meg, hogy csak pislogunk :D De, magam részéről nagyon élvezem a választékosságát - és sokszor szégyellem is magam, hogy nem tőlem tanulta mindezt. Tény, a beszédfejlődésének elmaradásában hibásnak érzem magam, mert nem foglalkoztam vele annyit, amennyit kellett volna. Most már, hogy lelőni nem lehet, nincs lehetőségem nem foglalkozni vele :) Nem hagyja ;)
- Marci, akit el kellett vinni pszichológushoz, és aki megállapította, hogy atipikus autizmus tüneteit mutatja a csemete. Ezt az infót elsőre - nem meglepő módon - teljes kétségbeeséssel fogadtam. Azonban kiderült, hogy egyrészt semmi ijesztő nincs a dologban, másrészt nagyon sok egyéb segítséget kapunk a témában, bőven nem biztos, hogy nem jövünk ki jól a dologból - Marcit illetően. Mivel ATIPIKUS tüneteket produkál, ami azt jelenti, NEM TIPIKUS, tehát nem lesz olyan, mint Dustin Hoffman a Rainman című filmben, meggyőződtem arról, hogy amellett, hogy fokozottabb odafigyelést és törődést igényel (a dolog legjobb értelmében) csemetém, kicsit talán több türelmet és figyelmet, már egyáltalán nem félek az esetlegesen ránk váró dolgoktól. Már fel tudom fogni úgy, hogy valami újat tanulunk ezáltal, ami a gyerekem, gyerekeim fejlődését hivatott segíteni, és reményeink szerint jobbá teszi mindannyiunk életét. Idő kellett hozzá, és pár kedves barát sok-sok türelme...
- Dani, aki immáron 15 hónapos, van egy rakás "régi", és pár új fogacskája. Aki néha meglepően huncut, és határozottan jól bírja bátyja néha nyomasztó szeretetét.
- Dani, aki - mint a bátyja sem - nem alussza át az éjszakákat... Ezáltal nem igazán hagy minket sem úgy pihenni, ahogy az jó lenne....
- Dani, aki időnként teljes éjszakai szórakoztatást igényel - szerencsére ritkán a sírós fajtából...
- Dani, aki immáron január óta, mióta a tesója óvodába jár, szinte két hetente orrfolyással küzd - de mindig nyer :)
Mindemellett saját magam is komplikálok néha (?) dolgokat, és jól meglepődöm, ha nem úgy sül el minden, ahogy szeretném... De talán most már kilábalós cipőt húzok, és végre normális működésbe kezdek.
Találtam egy hobbit, ami TELJES mértékben ki tud kapcsolni. Legközelebb erről is írok...
Ahogy egy kedves, sokat próbált ismerősöm mindig mondja - csak eddig nem hittem el igazán - AZ ÉLET SZÉÉÉÉÉÉÉÉÉP! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
persze 2009.03.29. 22:15:38
Érdekel Marci esete az atipikus izével, ha nem esik nehezedre, akkor mesélj róla. Meg aztán most hogy szociális körökben dolgozom (hontalanok, drogosok stb..), látom, hogy azért ez elég megfoghatatlan terület. Mármint a picológia. És bár kéretlen véleményt, és tanácsot fogd meg jól, és hajíntsd a hátad mögé alapon: - ha atipikus, még az is lehet, hogy nincs is... ez magánvélemény, főleg, hogy nem is ismerem személyesen Marcit (sajnos) . Ölelés!
Matazeqi 2009.03.30. 08:54:40
Remélem, Ti jól vagytok, és a mércéidet is elérhető szintre rámoltad át :)
Pussz!