Ez vagyok ma... Na jó, nem csak ma, hanem mostanság... Elmeállapotom jelenleg nem veszélyezteti olyan téren testi épségemet, hogy éles eszemmel elvágnám pölö a kezem, vagy bármi mást, de még csak nyiszatolni se lenne jó :)

S hogy miért is? Mert énlököttségem ahelyett, hogy esténként jól elhúzna alukálni, inkább csacsog, cseveg a neten, szövegel, jártatja a klaviatúráját, meg ilyenek. Aztán lehet nyafogni, hogy "jaj, de fáradt vagyok", meg "jaj, de keveset aludtam, és azt is rosszul, meg részletekben"...

Van egy (hűha, hogy is mondjam? Pasi? Srác? Ember(ke)? Fiú? - ej, de nehéz ez!)  levelezőtársam, aki - ha rám jön az öt perc - mindig azzal jön, hogy "erről a problémádról Csernus könyve jut eszembe...". Mostanság annyiszor mondja, hogy már lassan úgy kezdem el a mondókámat, hogy "tudom, Csernus"... Szerintem a végén tényleg megveszem az említett betűgyűjteményt. Aztán úgy kell navigálnom a dolgaimat, hogy el is olvasódjon doktor Csé remeke... Ki tudja, hátha újraéleződöm tőle :)

Szóval ez a pasas... Megér egy misét, még így, tompán is. Sőt, tompa állapotomban veszélyes csak igazán. Ugyanis általában - akármi a nyűgöm - mindenre csípőből reagál, mindenre van válasza, mindenre LOGIKUS válasza van, és általában még igaza is :D (Bár, most itt látom lelki szemeimmel a következő kérdését: "Mikor nincs nekem igazam? ;)" ) Valamelyik nap is, öntögettem ki a bánatjaimat neki, újfent deformált állapotomban, amikor szintén elkezdte nyomatni a válaszokat a még fel sem tett kérdéseimre, hisztijeimre, mire én kifakadtam: Már nyűglődni se lehet? Mire föl közölte: Dehogynem. Csak akkor szólj, hogy azt szeretnél... - És tessék. Logikus. Ésszerű. Igaza van... :D Ilyenkor utálom ám :D

Egyébként annyira másfajta anyagból van gyúrva, mint én, annyira különböző a gondolkodásmódunk, hogy ha nem virtualice találkozom vele először, most nem lennék ennyire kíváncsi Csernus könyvére. Többek között :) És szegényebb lennék (legalább) egy érdekes emberrel...

Hihi... Már fogalmazódik is bennem a következő bejegyzésem témája: A PASI címmel... ;)

Most azonban irány a pihentető agyköszörű, az ágy. Ha már itthon leledzem, időnként ki kell használni az adódó csendet, nyugalmat :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.