Kicsit félve indultam neki az osztálytalinknak. Ráadásul, az a napom több, mint érdekesen indult, szóval, volt bennem félelem rendesen délutánra, estére. Rohanósan érkeztem a vonathoz, nem volt jegypénztár, így a vonaton kellett jegyet vennem, de az egyik kaller nem tudott visszaadni 5000,- ft-ból, így majdnem egyáltalán nem lett jegyem, azonban ez megoldódott a második kalauz - és egy segítőkész utastárs hölgy jóvoltából.

Amikor beértem Pestre, mentem az Astoriához, a Pannonhoz, telefon-ügyi mizériáim voltak, ugyanis. A jelenlegit meg szerettem volna javíttatni, illetve bónusz-program keretében szerettem volna egy új telefont. Hát, másfél óra "tökölés" után úgy jöttem el a Pannontól, hogy se javítás, se új teló. A régit nem érdemes megjavíttatni, új teló, amit kinéztem, nem volt, és amúgy sem ment egyszerűen a folyamat. Aztán, ígéretet kaptam az ügyintéző hölgytől, hogy majd rámcsörögnek, ha megjött az új szállítmány... Nem tudom, volt-e, történt-e ilyen... Azonban, augusztus 30. óta SINCS új telefonom...
Aztán vettem feltölthetős elemet meg akkumulátor töltőt a MediaMarkt-ban (a szlogent most kihagynám...) 3000,- ft-ért... Aztán vettem egy könyvet is, mondván, hogy a telefónia és a találkozó közötti, idő közben keletkezett holtidőm nagyjából érdekesen teljen. Ezek után elvillamosoztam (elkombínóztam) a Baross utcához, beültem a McDonald's étterembe, és vártam, olvastam... Nagyjából, mikor "eljött az idő", felhívtam barátnőmet - és kisebbik fiam keresztanyját -, merre jár, menjünk együtt... Még úton volt, így felsétáltam a Kálvin térig, és ott megvártam. Ezután együtt mentünk a Darshan udvarba. Megtaláltuk a már ott lévőket.

Volt bennem némi drukk, némi szorongás, de azért aránylag hamar sikerült feloldódni... Érdekes volt látni a csajokat. Volt, aki szinte pont ugyanúgy nézett ki, mint anno, érettségi környékén, volt azonban, aki aaaaaaaannyira más lett... És mégis... Illetve, mégse... :)
Gyűltünk, érkeztünk, örültünk... Aztán megérkezett ofi is, illetve hát, volt osztályfőnökünk is... Csacsogás, nevetések, fényképek, fényképezések, vakuk... Szinte ott vettük fel a beszélgetések fonalát (kis túlzással), ahol 15 éve letettük... Felemás, mégis nagyszerű érzéseim voltak. Már nem bántam, hogy elmentem, hogy ott voltam... Sőt, azt sajnáltam volna, ha nem megyek el...

Aztán, Ofi kérte, mindenki mondjon magáról pár szót, mi történt velünk érettségi óta... Érdekes volt hallani a sokféle életutat... Úgy 14-15-en jöttünk össze, így 14-15-féle beszámolót hallgattunk végig... Mindenkivel történt valami... Szinte mindenki családot alapított már, illetve, aki még nem, annak vagy mostanság, vagy a közeli jövőben lesz családja...

Sok fénykép készült... Fel is tettük őket egy közös fotóalbumba... Meg aztán, megleptük ofinkat egy különös tablószerű fotóösszeállítással, amin mostansági állapotunkban vagyunk láthatóak...

Miért is aggódtam azon, hogy elmenjek? Talán, mert pár napra rá egy szomorú évforduló következett az életemben, és igazából nem tudtam, talán nem is akartam figyelmen kívül hagyni... Talán, mert féltem attól, mit fognak szólni hozzám a többiek... (Szeretettel fogadtak, mint mindenkit...)

Szép volt... Remélem, hamarabb lesz egy következő találkozó.. Esetleg már családostól... Vagy nem... Mindegy. Jó volt látni a csajokat. Jó volt hallani róluk. Jó volt elmenni...

Köszönöm Esztó, hogy megszervezted. Köszönök mindent... Nem is így.. Inkább úgy írnám, köszönök MINDENT... :)

Jöjjön akkor egy "Than and Now" tabló :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.