Az ember alapvetően társas lény. Ráadásul fel van vérteződve mindenféle érzésekkel, kapcsolatokkal, igényekkel... Általában a segítőkészség is ott lapul minden emberben, csak hát a mai rohanós, önző, könyöklős világban részben tudatosan, részben tudat alatt elnyomódik ez a készségünk... Azonban vannak olyan emberek is, akikben ez a dolog normálisan, illetve vannak, akikben túlburjánzó módon működik.

Nálam ez időnként kicsit túlbuzog... Mármint a segítőkészség, a segíteni akarás... Azonban, szerencsére, egyre jobban tudom koordinálni.

Vannak azonban olyan emberek, akik közelebb állnak hozzám, mint általában bárki. Na most, ezeknek a VIP-s, különlegeseknek, akik egy bizonyos helyet elfoglalnak nálam, igyekszem még többet, még jobban segíteni - tudásomhoz és lehetőségeimhez mérten. Viszont, Freud már itt kötözködik a fejemben, ugyanis majdnem azt írtam, hogy "ész nélkül", esetleg "gondolkodás nélkül" igyekszem segíteni.... Azért, az lényeges, hogy ha tudunk, akkor ésszel segítsünk, leginkább.

Mostanság azért is ragadtam épp billentyűzetet, mert egy kedves ismerősöm érdekes, sőt, meghökkentő helyzetbe került... Igen rövid időn belül kell lakhatási lehetőséget találnia...
Ilyenkor vagyok hajlamos beleesni abba a hibába, hogy jól meg akarom oldani más problémáját - de most kis odafigyeléssel "csak" együttérzek, és igyekszem nem túlvállalni magam a kérdésben. Nehéz, mert tényleg szeretnék segíteni. De, az embernek tisztában kell lennie a korlátaival.

Úgyhogy, most magam is kicsit korlátolódom, pusztán a túlvállalás elkerülése végett :)

Segíteni jó dolog. Ha van rá mód, tegyük is meg... De csak úgy, hogy mindkét fél profitáljon belőle, és senkinek ne váljon kínlódássá a dolog.... Szóljon arról a történet, hogy "segítségnyújtanak" valakinek, nem pedig "segíííííítséééééég! nyúúúújtanaaaaaaak..." ;) Ha segíteni akarunk másnak, azért azt is figyelembe kell venni, hogy a segítendőnek mire van szüksége... Van-e egyáltalán szüksége a segítségünkre? Hisz, ha nekem terhes más erőszakos segítsége, lehet, hogy az én segíteni akarásom is nyűggé válhat másnak... Rengeteg türelem, odafigyelés, megértés szükséges a kérdéshez. Azonban, pici odafigyeléssel rendesen működhet, és kölcsönösen az igazi... Bár az önzetlen segítségnyújtás - szerintem - az egyik legszebb, legnemesebb dolog...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.