... újabb és újabb meglepetés ér. Eddig határozott tévedésben éltem... Azt hittem, mivel már harmadik csemetémet navigálgatom eme planétán, túl sok újdonságban már nem lesz részem, minden menetrend szerint fog zajlani... Hát, kérem, tévedtem. Nem kalkuláltam bele a lurkóneveldés projektbe egy fontos dolgot: minden gyerkőc más ütemben, más stílusban, avagy a maga módján fejlődik, cseperedik. Meg hát, őszintén szólva, én olyan vagyok, aki nem emlékszik mindig minden kis apró nüanszra, hogy a másikkal hogy is volt. Csak pár dolog van meg igazán... Szégyellem is magam emiatt - egy kicsit. De tényleg, csak kicsit, ugyanis nem hinném, hogy egy perccel is kevesebb lennék amiatt, mert nem emlékszem a gyerekeim első pukijától kezdve a legfrissebb akármilyen tevékenységéig bezárólag. Ugyanis, én igyekszem szimplán csak nagyon szeretni őket.

Miért is írom mindezt? Jelenleg legapróbb porontyom kápráztat el napról napra. Pár poszttal lejjebb már van egy "Büszkesééééééég" című bejegyzés. Néhány nappal ezelőtti. Azonban ez a csepp csibész szinte minden nap újít valamit, ügyesedik, okosodik... Én meg minden egyes alkalommal szedem össze az állam a szőnyegről, és nagyon boldog vagyok.

Jelenleg az a helyzet, hogy kábé másfél hete elkezdett előre felé haladni, majd egyedül ülni a csöpp, aztán fogta magát, és orvul felállt. Mai napság ott tart, hogy nemcsak előre mászik, de ezt elég korrekt sebességgel tarkítja. Emellett a felállásos részt is megfejelte némi kapaszkodva történő haladással....

Tényleg bedőltem a "többgyerekes rutinos, tapasztalt anya" dolognak. Őszinte rácsodálkozással kísérem figyelemmel a srácaim fejlődését. Szerintem ugyanis ezt nem lehet megszokni, megunni meg pláne, nem lehet... Az ember csak figyeli a próbálkozásokat, drukkol, vígasztal, bíztat... És közben csodálja ezeket az apróságokat, mi mindent csinálnak, hogy haladnak...
Azért bizonyos szintű rutint mégis csak sikerült szereznem. Nem kapok frászt minden egyes pottyanástól, koppanástól, eséstől. Csak a tényleg meredek helyzetektől áll a szőr mindenhol. De az szerencsére ritka.

Picúrom még csak nyolcadik hónapja van a kinti világban, a nagyobb csöpp is "még csak" két és fél éves... Még rengeteg kaland vár mindünkre, de érdeklődve várom, mit hoz akár a holnap, akár még a mai nap is... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.