November 30-án meggyújtottuk az első gyertyát az ádventi koszorún... Hihetetlen számomra, hogy már itt tartunk... Jó ég, mindjárt jön a Télapó, aztán egyszercsak itt van a Karácsony... Ami azt is jelenti, hogy a kisebbik lurkóm betölti első szülinapját, a nagyobbiknak meg közeledik a harmadik szülinap, meg az oviba indulás...

Úgy eltelt ez az év, hogy csak na... Fogalmam sincs, hová lett... Azt érzem, sok év óta, hogy nagyon gyosan megy az idő... Csak azt nem tudom, hová. Rövidebbek a napok? Vagy gyorsabban múlnak a hetek? S, hogy három éve már, hogy itthon vagyok? Jó ég... Amióta két csemetém van, még kevesebb időm van bármi másra. De, őszintén szólva, szerintem nem is bánom... Többfelé kell figyelni? Többfelé kell szeretni? Hiszen a szeretetünk azért van, hogy kihasználjuk végtelenségét...

Ádventre visszatérve, számomra nagyszerű dolog, hogy már két lurkó csodálja az ünnepi fényeket, a gyertya lángját, és már két csöppnek mesélhetek az ünnep örömeiről. A nagyobb már érti, érzi, várja az ünnepet, a kicsi még csodálja a színes fényfüzért, a szép díszeket.

Remélem, azért karácsonyra lesz még hó... Úgy igazi az ünnep, ha fehér a karácsony......... Hallod, hó? ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.