Hát, kérem, utólért a nyavaja... Sikerült megfázni... Na, de nem csak úgy, csöntben, magányosan, hanem kollektíve, családilag :) A fiaimmal együtt :)Ilyenkor mindig belegondolok, van-e olyan ember, aki szeret beteg lenni? Mert, hogy én nagyon utálom! Nyűgös, hisztis vagyok ilyenkor…

Az elmúlt héten három kedves ismerősöm problémájával szembesültem. Három különböző sors, három különböző élethelyzet, három különböző krízis...Mindhárom ismerősnek szeretnék segíteni, szeretném valahogy megkönnyíteni a helyzetüket, szeretnék valami bíztatót, jót…

Vicces dolog ez a blogolás... Ha az ember rászánja magát, hogy "na, most írok egy jót", akkor szembe találja magát egy érdekes dologgal: CÍM. Mármint a bejegyzés címe...Mivel nem mindig tudom még előre, mit is fogok írni, nem mindig egyszerű kitalálni a címet sem.. Akkor…

Hosszú, kemény hét áll mögöttem, mögöttünk. Viszont, a hét végére derült ki valami számomra, amit eddig csak sejtettem. Teljessé tette a hetet, és talán kicsit az életemet is. S hogy miről is van szó? Lássuk csak...A bejegyzés címe: Elengedés. Hmm... Az előbb még olyan…

Kicsit félve indultam neki az osztálytalinknak. Ráadásul, az a napom több, mint érdekesen indult, szóval, volt bennem félelem rendesen délutánra, estére. Rohanósan érkeztem a vonathoz, nem volt jegypénztár, így a vonaton kellett jegyet vennem, de az egyik kaller nem tudott visszaadni…