Azt kell mondjam, kicsit tán égő arccal - fenét, egyszerűen szerencsére nincs időm :) - ülök le most bloggantani...

Augusztus van, annak is második fele. Igen tevékenyen zajlik ez a hónap, mondhatni, mozgalmasan. Sokféle dolgot csináltunk már, és előttünk is vannak még feladatok. Ezt szeretem. Mikor érzem, van értelme, látszatja annak, ami vagyok, aki vagyok... Viszont egyre nehezebben viseljük a nyári szünetet. Mármint az oviban tomboló nyári szünetet. Mert ez a nagyobbik, két lábon járó energiabomba veszettül előadja magát, és egyre nehezebben bírjuk szusszal... De igazából - nagyjából - minden jó...

Most már csak Marcimat kéne meggyőznöm arról, hogy először anyanyelvén (azaz magyarul) énekeljen-beszéljen tisztán, utána kezdjen japánul :) Na jó, ezt egyelőre elhalasztom... Ugyanis épp most mondta el kábé tizedszer: "szejetjek anya"... Meg mostanság előszeretettel szólít "édesanya"-ként... Igen jól esik ám :)

Hú, ma olyan hihetetlenül maszatos volt ez a csemete... Félelmetes... És nem csináltam róla fotót.. Kellett volna. Bár, nem tudom, 15 év múlva mit szólt volna hozzá...

Viszont, most teszek egy ígéretet... Ígérem, gyakrabban előfordulok errefelé, és nagyjából még írni is fogok ;) Most viszont megkeresem a vízszintet...

Itt szoktam tájékozódni...

Kedves Fekete Barbara!

Isten hozott eme planétán, szeretettel gratulálunk érkezésed alkalmából!

Nagynénéd és családja

Kedves Hugi!

Újfent gratulálok! Gyors és ügyes voltál!

Nővéred

... lélek örül, valami ilyesmi.

Ma kaptam egy nagyon kellemes zenét, ezzel a kísérő szöveggel: Szem lecsuk, lélek örül, valami ilyesmi.

Nagyszerű terapeuta tud lenni a zene, akár hallgatod, akár te magad "idézed elő"... A zene életem része, igen fontos része, újra... Azonban ez a mostani, meg egy korábbi, amit majd szintén belinkelek, balzsamként hat, simogatja a lelkem... Köszönöm annak a kedves embernek, akitől kaptam, majd igyekszem meghálálni :)

Íme a "szem lecsuk" zene:

www.youtube.com/watch

Íme a "korábbi" zene:

www.youtube.com/watch

Elindult a nyár első hónapja. Telnek a napok-hetek, és mindjárt itt az év közepe. Megint úgy érzem valahol, hogy kicsit felgyorsultak a napok. Tény mondjuk, hogy ennek némi "belsős-lelkizős" oka is lehet. Ugyanis, decemberben betölti a pöttömebbik is a második életévét, és utána elvileg már csak a hihetetlenül nevetséges GYES összege lesz - vagy kisebb csoda történik, tényleg lesz bölcsis csoport, és esetleg találok valami melót helyben - vagy a környéken -, esetleg becuppantunk egy lottó ötöst...

Na, elég a siránkozásból. Hogy azért némi jóról is beszámolhassak, el kell mondanom, formálódom. Úgy kezdtem az évet, hogy még rendesen 80 kiló körül (sajna, inkább fölötte) mocorgott a súlyom, a derekam bősége igencsak meglehetős volt (úgy 105 centi körül). Azóta tornázgatok, mondjuk stresszelek is, de elkezdtem odafigyelgetni magamra. Most megint nekiugrom a 90 napos diétának is. Azonban, amellett, hogy eddig kevésbé tudatosan próbáltam csökkenteni a súlyomat és egyéb paramétereimet, kíváncsi lettem, vajon milyen eredménye lesz, ha célzottan figyelem a dolgot? Ugyanis, 75 kiló körül vagyok jelenleg, a derekam 90 centi. Összességében ez kábé 7-8 kilót és úgy 15 centi mínuszt jelent. És, azt kell mondjam, ez így szimpatikus!

Most már csak ki kell tartanom! Jó lenne újra normális méreteket ölteni, csininek lenni, formásnak... Nőiesnek... Tudom, ezt ducin, telten is el lehet érni, de az a helyzet, engem már meglehetősen zavart a súlyom. Szóval, HAJRÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Elhatároztam egy ideje, hogy végre tisztába teszem - nem csak a lurkó(i)mat, hanem - az életem. Az a helyzet, hogy bár sokan úgy gondolják, marha laza csajként facán viselem a múltam terheit, ez meglehetősen nem így van. Az utóbbi időben meg kifejezetten zizi voltam. Hiába na, három és fél éve vagyok itthon, minimálisra korlátozódott a kommunikációm, és jött egy rakás egyéb dolog, ami kezdett az utóbbi időben megviselni.

Sokat nyűglődöm, panaszkodom, hisztizek mostanság. Ahelyett, hogy tennék valamit. Hogy mit? Bármit, ami csökkenti-megszünteti-megoldja a problémáimat. Bármit, ami jobbá teszi az életet. Bármit, ami előrébb visz - bármilyen téren.

Ráadásul még azt sem mondhatom el, hogy jaj, én szegény, szerencsétlen sorsú szőkeség, tök egyedül kell megküzdenem mindenféle szörnyűséggel, mert ez egyáltalán nem így van. Pár éve egyszer már eldöntöttem (akkor is kellett egy irgalmatlan pofon az élettől hozzá, hogy rájöjjek), nem létezik számomra olyan, hogy "majd én ügyesen egyedül mindent megoldok", mert ebből csak kalamajka, gubanc, egyéb plusz nehézségek várhatók azon felül, amit esetleg amúgy megszüntetni készülök...

Ugyanis, nem vagyok egyedül. Van mögöttem család, van mögöttem odafigyelő, őszinte baráti kör, meg még pár ember, aki igazán számít. A dolgom egyszerűen csak az, hogy meghalljam, amit mondani, közölni akarnak, vagy, ha meghallottam már, akkor fogjam fel.

Korábban is volt már valaki (bizonyos kiscsé - mostanság kicsit eltűnt a látókörömből), aki igyekezett a maga teljesen egyértelmű stílusában elmondani arról, szerinte mit kéne máshogy csinálnom pusztán a saját dolgom megkönnyítése érdekében. Kedveltem, kedvelem őt, a választékos, egyedi stílusát, azt, hogy annyira más, mint én, azt, hogy a gondolataival mindig gondolkodásra késztet.

Most is van valaki (nevezzük talán Repcsinek - olyan körökben akadtam össze vele), aki néha erőn felül próbálja elmagyarázni nekem, hogy mikor mekkora hülyeségeket csinálok, és bonyolítom a saját életemet azzal, hogy nem veszem észre, az élet alapjában véve szép - még akkor is, ha nem feltétlenül könnyű. Ő elmondta már nekem, látja rajtam azokat a hibákat, amiket anno (egyéb okokból kifolyólag) ő is elég rendesen elkövetett, és most próbálja megmutatni azt az utat, amivel mindezt talán elkerülhetném. Emellett vannak régi ismerősök, rokonok, akik néha szintén bepróbálkoznak az eszem helyretételével - több-kevesebb sikerrel.

Újra komoly helye lett a zenének, a zenélésnek az életemben. Repcsi terápiás céllal is használja, én még a visszatalálás örömével telve fedezem fel újra a hangjegyek varázslatos világát. A terápián azonban már elgondolkoztam. Ráadásul, a csemetéim is szeretik, ha dallamokat próbálok előcsalogatni a hat húros fadobozból. Ergo: ártani nem árt, ha mondjuk hiszti és önsajnálkozás helyett inkább zenélek.

Tisztába szeretném tenni az életem. Értek bizonyos hatások mostanság (kedves barátném házasságának romokban heverése, húgom újabb lurkójának közelgő érkezése, unokatestvéreknél történt bébi-bumm, utcánkban horogkereszt-égetős apróság), amik kicsit kizökkentettek. Most, így belegondolva, úgy érzem, Repcsi küzdése nem volt hiába való - bár a folyamat, aminek nekiálltam, időigényes, hónapokban mérhető az idő ez esetben, de végre készen állok a változásra. Jut eszembe, majd írnom kell ám kiscsének is, kíváncsi vagyok, mi lehet vele...

Annyi szép és jó dolog van még a világban, és nemrég egyérteművé vált, olyan dolgokat is elérhetek, amik különlegesek, egyediek és nem is reméltem őket. Tehát, előre!!! Egy rakás csoda vár még!

Ma születésnapra emlékezünk a családban. Kerek szám, a tizedik. Viszont, már csak elméletben. Az ünnepelt ugyanis már odafent ünnepel. Leánykám, Dórikám, a Csibi ma lenne 10 éves. Ősszel lesz hat éve, hogy már nincs velünk.

Valami szorongat idebent, úgy szív tájékon. De ma túl sokat nem volt időm ezen a napon, ezen az évfordulón gondolkozni. Este gyújtok egy mécsest, és megyek tovább. Aztán, vasárnap kisétálok a temetőbe, és viszek neki virágot.

Isten éltessen, Csibikém, és Isten éltet is Téged tovább, maga mellett, ott, fenn... Ha itt az ideje, úgyis találkozunk :)

Hiányzol.........

Ez a hónap is elég mozgalmasan telt. Valahogy mostanság nem marad idő unatkozni - bár azt amúgy sem szeretek, és nem is szoktam....

Hihi.. Most vonult el egy hangosbemondós autó az utcában... A majálisra hirdeti a programokat.. Sorolta fel épp, milyen kaják lesznek, és hallhatólag akkorát nyelt a felsoroló ember, hogy még :D

A zenével kapcsolatos viszonyom is megújult - ennek nagyon örülök ám! Új feladatokat, célokat kaptam, meg új kottát :) Ma megpróbálkoztam vele... Hát, nem lesz egyszerű, de nem adom fel! Szerintem megtanulható - még nekem is!

Egy rakás kalandban van részem, elhatároztam, hogy jó kedvvel folytatom tovább az életem. Persze, adódnak nehézségek - hol nem? De egyelőre működik a dolog. Más kérdés, hogy a mai napra ébredve, kicsit önveszélyesnek tűnt a napom - de ezen is sikerült felülemelkedni :)

Meglátjuk, milyen lesz a folytatás ;)

Na igen, lassan ehhez kezd hasonlítani a helyzetünk. Betegségek terén. Ugyanis a helyzet folytatásos, és mindig újabb rész jön, újabb nyűg. Szerencsésen letudtuk a kötőhártya-kérdést, most a pöttömnél tüszős mandulagyulladás érkezett a kettes vágányra........

Emellett, úgy tűnik, az ismeretségben a szívproblémák kerültek határozottan előtérbe - kinél így, kinél úgy... Van, aki szervileg küzd a szívbajjal, van, aki lelki értelemben. Igazából mindkettő esetében csak drukkolni tudok, és jobbulást kívánni.

Na, de visszakanyarintva a szót a kispasijaimra... Amennyiben nem érkezik újabb gubanc, jövő héten - négy hét kihagyás után - mehet a nagyobbik tökvirág oviba, kiscsoportba. A pöttömebbik meg antibigyotikum-kezelődésen esik át, és remélhetőleg nagyon gyorsan meggyógyul...

Más!

Ma itt volt kishúgom, nálunk. Ritkán látom, hisz "messze lakik" - na jó, nem túl messze, de kocsival is jó óra... Olyan jól esett, amit mondott ma :) Mi szerint, szépen formálódom :) Nagyon-nagyon jól esett, tényleg, mert ezek szerint látható jelei vannak annak, amit elhatároztam, és amiért igyekszem tenni is.

Tegnap este kaptam pár zenét, amik igen jól esnek a lelkemnek.. A zene, a muzsika csodálatos dolog! Életem része volt egykoron, és most újra rám talált. Gyógyító hatása van, kibontakozásra is tökéletes... Sokoldalú dolog.

Azt hiszem, mára ennyi... Újabb hosszú nap áll mögöttünk, és ki kellene pihenni :)

... esetünkben a szemcsepp. Ugyanis kötőhártya-gyulladással küzdenek a lurkóim... Újabb megoldani, kezelni való probléma, pontosabban szólva, helyzet.

Viszont, alakul! Naná, hogy alakul :) Hogy is lenne máshogy?

Ahogy hallottam, elég sok csemete beleesik ebbe a nyűgbe mostanában. Valami járvány lehet... Tényleg, van kötőhártya-gyulladós járvány? Vagy ez csak úgy "egyszerűen" terjed? Mindegy, ezen is átesünk, gyakorlatot szerzünk a jövőre nézve. Lehetne a helyzet rosszabb is - de nem az! Szóval, gyógyuljunk tovább... Remélem, azért, ha ennek a szem-telen helyzetnek vége lesz - mielőbb!!! -, a nagy kópém újra mehet oviba, mert immáron negyedik hete itthon csücsül, mindenféle megpróbáltatások miatt... De egyszer ennek is vége lesz, és újra mehet obiba, kiscsoportba, dógozni :D

Azonban most nekem "kell" menni dógozni, az ifjonc kakaót óhajt :D

SZÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉP NAPOT!!!

... kórházban voltunk...

Hát, ez is megtörtént. A nagyhetet a tarcsai kórházban töltöttük, a pöttömmel... Vasárnap délután randán kezdett köhögni, erőltetve, hosszan... Megpróbáltam okos lenni, nem pánikolni, és megoldani a helyzetet... Aztán - a vasárnap éjszakát túlélve (pöttöm nyugodtan aludt némi gyógyszer segítségével) - hétfőn délelőtt folytatódott a köhögés, és elvittem végül délután a háziorvoshoz a mazsolkát... Aki be is küldött minket a kórházba... Kruppos (Croup-nak írják hivatalosan) gyanúnk volt, de kiderült, hogy "csak" bronchitis-es. Ami sokkal enyhébb (vagy csak a saját megnyugtatásomra mondom ezt, nem is tudom)...

Lényeg, hogy hétfő este bementünk, pénteken jöhettünk haza. Inhaláltatták a pöttömöt, meg orrszívást, orrmelléküreg-átmosást kapott, és végül hazajöhettünk.

Azt kell mondjam, eléggé megviselt a bemenetel, meg az első éjszaka is... Amúgy is, feszülten, fáradtan, idegesen álltam neki - hisz meglehetősen aggódtam a csöppemért -, de aztán szerencsésen rendeződött minden.
Külön szobánk volt, alapítványi szoba - fizetős. De a körülményeink sokkal nyugisabbak voltak, és ez minden pénzt megért...

Később, mikor már sokkal jobban volt a csöpp, kimentünk az udvarra sétálgatni... Nálam maradt a fényképező gépem, így kicsit "kiélhettem magam"... Szép felhőket láttam, volt részünk szép naplementében is... Volt, amit meg is tudtam örökíteni...

Ráadásképp, sikerült egy olyan képet is csinálnom...... Hát igen... Azt szokták mondani, a szem a lélek tükre... :) Mást is sikerült meglátnom a picurkám szemében :)

Remélem, fog látszani......

Kaptam jópár hete egy linket.... Hihetetlen jó, nekem nagyon-nagyon tetszik...

Megpróbálom ide is bevarázsolni a linkjét... Jó szórakozást hozzá!

video.google.com/videoplay

Az elmúlt hetek meglehetősen mozgalmasan teltek. A történésekre, valamint lelki állapotomra leginkább a címben szereplő szó volt a legjellemzőbb. A vicces az, hogy lelkem állapotának ilymértékű ingadozásáról legeslegnagyobb részt saját magam tehetek.

Foglaljuk össze röviden, mivel is bonyolítja az ember lánya a létét...
Lurkók:

• Marci, aki január óta óvodába jár... Gyorsan beilleszkedett, szeret járni, elfogadták a gyerekek. Már barátai is vannak. Nem szeret az oviból hazajönni :)
  Más kérdés, hogy körülbelül két hetente itthon van valami megfázósdi vagy egyéb nyűg miatt - de mivel én is itthon vagyok, igazából nem gond.
• Marci, aki január óta, mióta oviba jár, olyan dumákkal szór meg, hogy csak pislogunk :D De, magam részéről nagyon élvezem a választékosságát - és sokszor szégyellem is magam, hogy nem tőlem tanulta mindezt. Tény, a beszédfejlődésének elmaradásában hibásnak érzem magam, mert nem foglalkoztam vele annyit, amennyit kellett volna. Most már, hogy lelőni nem lehet, nincs lehetőségem nem foglalkozni vele :) Nem hagyja ;)
• Marci, akit el kellett vinni pszichológushoz, és aki megállapította, hogy atipikus autizmus tüneteit mutatja a csemete. Ezt az infót elsőre - nem meglepő módon - teljes kétségbeeséssel fogadtam. Azonban kiderült, hogy egyrészt semmi ijesztő nincs a dologban, másrészt nagyon sok egyéb segítséget kapunk a témában, bőven nem biztos, hogy nem jövünk ki jól a dologból - Marcit illetően. Mivel ATIPIKUS tüneteket produkál, ami azt jelenti, NEM TIPIKUS, tehát nem lesz olyan, mint Dustin Hoffman a Rainman című filmben, meggyőződtem arról, hogy amellett, hogy fokozottabb odafigyelést és törődést igényel (a dolog legjobb értelmében) csemetém, kicsit talán több türelmet és figyelmet, már egyáltalán nem félek az esetlegesen ránk váró dolgoktól. Már fel tudom fogni úgy, hogy valami újat tanulunk ezáltal, ami a gyerekem, gyerekeim fejlődését hivatott segíteni, és reményeink szerint jobbá teszi mindannyiunk életét. Idő kellett hozzá, és pár kedves barát sok-sok türelme...
   
• Dani, aki immáron 15 hónapos, van egy rakás "régi", és pár új fogacskája. Aki néha meglepően huncut, és határozottan jól bírja bátyja néha nyomasztó szeretetét.
• Dani, aki - mint a bátyja sem - nem alussza át az éjszakákat... Ezáltal nem igazán hagy minket sem úgy pihenni, ahogy az jó lenne....
• Dani, aki időnként teljes éjszakai szórakoztatást igényel - szerencsére ritkán a sírós fajtából...
• Dani, aki immáron január óta, mióta a tesója óvodába jár, szinte két hetente orrfolyással küzd - de mindig nyer :)

Mindemellett saját magam is komplikálok néha (?) dolgokat, és jól meglepődöm, ha nem úgy sül el minden, ahogy szeretném... De talán most már kilábalós cipőt húzok, és végre normális működésbe kezdek.

Találtam egy hobbit, ami TELJES mértékben ki tud kapcsolni. Legközelebb erről is írok...

Ahogy egy kedves, sokat próbált ismerősöm mindig mondja - csak eddig nem hittem el igazán - AZ ÉLET SZÉÉÉÉÉÉÉÉÉP! :)

Nos, rég jártam erre... Lassan egy egész hónapja... Belegondolva, történt pár érdekes dolog felénk, de leginkább másfél hét betegácsi Marcinak - amit két hét ovi után, úgy tűnik, újra kezdünk.. Dani egyre huncutabb... Hihetetlen, mennyire csibész kis tök :) Marci beszédfejlődése ugrásszerűen javul, egyre érthetőbben, összetettebben beszél... Már mondókát is mond - és mutatja is :)

Volt egy bevállalásom is, az elmúlt hetek alatt, amit sikerült is teljesíteni - viszont rettentő módon kimerített, elfárasztott. Éjszakázások, keveset alvás is jellemezte...

Akadt pár depresszívebb nap is az elmúlt hónap alatt, több is... De, azokon is túl vagyunk talán... VIszont rájöttem, közel sem vagyok olyan fain csajszi, mint ahogy sokan hiszik - és ahogy egy kicsit én is elhittem... Nem baj, mert legalább kiderült, gyúrnom kell lélekre, lelki erőre... A srácaim érdekében (is)... Jut eszembe, nem tud valaki jó súlyzót lélekhez? Vagy valami jó gyakorlatot?

Ja... Formálódom ám... Látszódik némi derék-szerűség :) A tavaly nyári nacijaim határozottan bővek lettek, derékban, szárban, és ez kifejezetten feldob! Végre, valami jó is :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe most, az elmúlt hónap összefoglalásaként. Nem valami sok, és valószínűleg ki is hagytam dolgokat (véletlenül, vagy szándékosan...), de most ennyi volt, amit le szerettem volna írni...

Nem tudom, most van-e járvány, vagy sincs, de a lényeg, hogy ledöntött a lábunkról valami köhögős, orrfolyós, hapcizós nyűg. Voltunk doktornál is, kaptunk gyógyvackot, Marcó antibigyót is kapott... Emellett pihenjük ki... Hát, megpróbáltam... De nem megy. Ugyanis, a múlt éjszakánk több volt, mint brutális. Volt köhögés innen-onnan, de inkább Dani részéről hangzott nagyon szörnyen a dolog. (Ja, az egyik gyogyi ilyen köhögésre való kanalas...) Marci is néha odaköhhentett... Aztán jött a feketeleves... Marci átjött hozzám, velem alvási célból, Dani meg egyszercsak felnyűglődött. Ácsorgott, dumált egy darabig, majd nyafizni, sírni(?) kezdett... Kivettem, próbáltam megnyugtatni, kapott teát, tápot... És beindult a sajtkukac mód... Megpróbáltam magamhoz venni, de forgott, mászott, szenvedett, nyűglődött... Meg persze, én is... Aztán közben - természetesen - Marci is felneszelt, "Dani-habot" kért (tápszer, Daninak...), de mivel nem volt, így nyűglődni kezdett ő is... Felváltva gyilkolták amúgy is rongyos idegrendszeremet.... Ez úgy hajnal kettőtől ment, négy felé, negyed öt felé elcsendesedtek - vagy én aludtam be, nem tudom. Aztán fél hat előtt Marci megint rákezdte... Mászkált, hisztizett, rúgkapált... Természetesen felébresztette az öccsét is. Én már épp kezdtem vöröset-lilát-szivárványosat látni idegtől/fáradtságtól, mikor is a konyhába menet, megláttam az ember tatyóját a folyosón.... Hoppá... Akkor MÉG itthon van, tehát elaludt... Benyitottam a nagyszobába (mert mostanság külön alszunk), amire felkapta a fejét "Mi van?"... Erre azt válaszoltam: "Fél hat!"... Nem hitte el elsőre, így megnézte az ébresztő órán.. Tényleg, igazam volt. Felkapta magát, körülbelül három perc alatt menetkésszé vált - és eltrappolt. Én meg kiosztottam a két skacot egy-egy adag "Dani-habbal", és közöltem velük: akkor anya most bizony aludni fog, ha a fene fenét eszik is...
Részletekben, de még ott hevertem kábé három órányit az ágyban - aztán felkeltünk.

Úgy tudom, az alvásmegvonás régen kínzóeszköz volt... Hát, kérem, kezdek eljutni arra a pontra, hogy bevallom, akármiről is legyen szó, csak had aludjak egy kicsit.... Úgy, egyhuzamban kábé 5 órát... Ébredés, ébresztés nélkül... Szerintem rám férne... Panaszkodástól függetlenül...

A tegnapi nappal megkezdődött Marci számára a teljes műszakos óvodába járás :) Azt kell mondjam, simán, gond nélkül lépett át az anya által vélt akadályon :) Mondhatni, csont nélkül.

Önállóan intézi a gyermekméret toaletten folyó- és egyéb ügyeit, ebédel, együttműködik, alszik... És legörbül a szája, ha a nap végén meglát, mikor érte megyek...... :D

Igazság szerint irtó büszke vagyok rá. Nagyfiú már, és napról napra érthetőbben beszél, egyre tisztább, kerekebb mondatokkal ajándékoz meg. Mesél, énekel... Be nem áll a szája :D Napról napra változik, nyílik meg előttem pár apróság, ami eddig nem volt, vagy nem tűnt fel... Például, tegnap, hazafelé jövet, felnézett a villanyvezetékre, ahol egy gerle ült... Majd megkérdezte: Milyen madár? Igazából eltartott pár másodpercig, míg felfogtam a kérdést - hisz nem kérdezett még ilyet... De nagyszerű érzés volt... Alig várom már, hogy a csöppet is tanítgassa, vigyázgassa...

Édesek voltak valamelyik este... Dani a kiságyban, Marci ágyon kívül, és édesen összedugták a fejüket, a pöttöm megfogta a bátyja buksiját, odabújt hozzá, és együtt vigyorogtak, kacagtak - ki tudja, milyen vicces dolgokat, csibészségeket beszéltek meg épp :)

Hihetetlen néha, amiket produkálnak... Csodás dolog ez, és nagy élmény a részesévé válni. Akár az által, hogy napról napra figyelem őket..... :)

Eltelt ez a hét is... Marci délelőttös "műszakba" járt, tehát, reggel mentünk, ebéd után jöttünk... Határozottan érdekes volt, sőt, mi több, sírós volt a hazajövetel - nem akart, ugyanis :D A reggelek gyorsan kelősek, "éljen-oviba-megyünk" fílinggel teliek voltak... Szóval, összességében jól ment minden... Sőt, még fokoztuk is a dolgot, ugyanis Marcó elkezdte rendeltetésszerűen használni az oviban a toalettet :) Köszönhető ez leginkább Magdi óvónéninek :)

Csak az óbégatásról szokna le... Hogy kiabálva ad hangot nem tetszésének, vagy nyűgjének... Ez valami iszonyú idegtépő dolog... De remélem, idővel ez is elmúlik.

Ahogy eddig tapasztaltam, szeret ott lenni... Trappol befelé... Tény, hogy még sok mindent meg kell szoknia, meg kell tanulnia, de már érezni vélek apróbb változásokat nála. Két hét alatt már annyi minden történt vele... Meg kellett szokni, tanulni szabályokat, dolgokat, embereket... Úgy látom azonban, hogy zökkenőmentesen sikerült venni az akadályokat. Remélem, hogy az ott alvással sem lesz gond... Hjaaaaj... Csak ne lenne annyi kerge, hangyás gondolatom........ Csak el tudnám végre teljesen hinni, hogy minden rendben lesz....... Csak...........

A lényeg az, hogy minden jól megy egyelőre... Kíváncsi vagyok, hogy fog menni a jövő hét.....

Marci a hetet már délelőttösként kezdte az óvodában. Tehát, reggel 8-fél 9 között kellett beérni, és ebéd után, fél 1 körül mentem érte.

Reggel: 7 órakor kezdtem keltegetni... Eltartott egy kis ideig, de amint kimondtam a varázsszót "oviba megyünk", rögtön nyiladozni kezdett a szeme :) Édes volt... Gyorsan pisilés, öltözés... Mikor odaértünk az oviba, mindenáron a saját csoportszobájukba akart bemenni, pedig a nagycsoportban van a gyülekező. Azonban rájött, hogy ott is vannak ám játékok :) Szóval, nem volt gond.
Azt mondták, nem nagyon reggelizett, nap közben jól elvolt, ebédelni eszegetett, ügyesen.

Dél: pontosabban, fél egy. Akkorra mentem érte. Már készülődött a csapat a délutáni alváshoz, mert a kiságyak sorba téve, lurkók dologvégzős módban (helyiségben)... Marci meglátott (szólni kellett neki...), erre elpityeredett... Lejött neki hamar, hogy ha anya megjött, akkor haza kell menni... Drága szívem... Mondta az óvónő, hogy már feküdt le az egyik ágyba :) Szerintem nem lesz gond az ott alvással...

Hazajöttünk... Aztán aránylag hamar be is vágta itthon a szunyát a nagyfiú... A kicsi viszont nyűgös volt, nagyon is... De, egyelőre megoldódott minden gond.

Jövő héttől már teljes nap lesz oviban Marci... És majd megint szombaton és vasárnap is akar majd menni oviba :D

... ülök, és szenvedek szép csendben... Utólért ez a hapcizós, köhögős, orrfolyós nyavaja... Kellett a fenének, de, ha már itt van, gyorsan kipihenem valahogy. A srácok kaptak hapcikór ellen szurit - folyik is az orruk most -, én nem - és nekem is folyik :D -, de most már mindegy.

Biztos más is így van ezzel, de én utálok beteg lenni... Igyekszem nem is nagyon tudomást venni a dologról - persze, nem mindig sikerül. Bár, a papíralapú zsebkendő-fogyasztásom most kicsit megnőtt, azért, annyira nem vészes, szerencsére. Mázli, hogy a nagyfiú most kezdte az ovit...

Ha már itt tartunk, remények szerint jövő héten már délelőttös "műszakban" lesz jelen porontyom az óvodában. Tehát, kezdődik a munka-szerű. Bár, pénteken már elkészült első saját kezű alkotása is, most fog indulni az igazi történet. Viszont, már így is nehézkes volt elhozni őt az oviból... Mi lesz, ha tovább marad? Remélem, minden jó lesz... Meglátjuk :)

Eltelt három nap... Mármint, amióta oviba járunk - illetve, beszokni... Másnap már szaladt befelé, és görbült a szája délben, mikor jöttünk el... Ma is már navigálta a papát (most jó dolgunk van, hoznak-visznek minket autóval), merre is kell menni "a obiba"... Alig bírtam átöltöztetni :) Mikor mentem érte délben - mert már nem volt értelme ott lenni, hisz rám se bagózott -, még könnycseppek is termettek a szemében, hogy ott kell hagyni a játékokat, az új barátokat.

Nagyokat játszik... Élvezi... Én meg örülök - és mégis, néha rettegek... Hisz el kell engedjem. Igazából el is lehet hinni, hogy a) közel van, b) ismerős óvónők, c) ismerős gyerekek közé rohan délelőttönként a nagyfiam... De a múlt... Még rendesen bekavar... Még nehéz sok minden. Még sok őrült gondolat kering a fejemben... Hjaj, ha ezen végre túlleszek...

Rengeteg félelmem van - megint. Sokszor elbizonytalandom... Ráadásul, most a félelmek mellett fáradtság is próbál úrrá lenni rajtam. Lehet, csak az kell, hogy jól kialudjam magam... Megindul a napi rutin, megszokjuk az újat, a rendszert... Azt, hogy ez az egész dolog jó.

Rendben lesz minden... Csak most fáradósak vagyunk. Mindannyian.

Ma lett három éves Marci fiam :) Készültünk a NAAAAAGY napra, de érdekesen alakult... Anyósék nem tudtak jönni, mert anyósom influenzás lett, apósomnak a térde vonult sztrájkba... Sógi tegnap dolgozott, így nem vártam el... Marci keresztapja elutazott... Marci keresztanyuja ...... Nos, róla érdemben hónapok óta nincs infóm, csak annyi, hogy megvan. Nem értem, miért nem akar velem kapcsolatot teremteni... De mindegy, most nem ez a lényeg. A lényeg a három éves! Aki Thomas-os tortát kapott :) Meg helikoptert :) Meg holnap oviba indul... :)

Dani keresztanyuja szülinapi sms-t küldött, hugim telefonált, anyuék itt voltak... Ittunk kölyökpezsgőt :)

Mégis, kicsit vegyes érzésekkel tekintek vissza erre a napra. Az oka meglehetősen összetett. Kifejteni nem szeretném, de ez van. Kinek nincsenek mai napság gondjai?

Őszintén szólva, kicsit tartok attól, hogy fog viselkedni a három éves nagyfiú az oviban... Néha szeretnék állandóan a háta mögött állni, rászólni, ha nem jól viselkedik, de úgy vélem, nem megoldás az, ha a múlt árnyékai miatt magamhoz láncolom...

Viszont, rosszalkodtunk :) Kinyalogattuk a szelet szülinapi tortából a krémet :) Egen, mindketten... Marci is, meg én is :D Jó, hát néha kell egy kicsit példát mutatni... Hátha egyedül nem jön rá ;)

Isten éltessen, Marcikám! Nagyfiú lettél, aki holnaptól "dolgozóba" megy :) Remélem, hiszem, hogy jól fogod érezni magad a sok gyerek között...

Ma megint oltásra mentünk - mindkét fiú kapott szurit... Marci már csak egyet, az influenza elleni védőoltás második részét, Dani pedig a Prevenar második adagját, és az első adag influenza elleni szérumot. Vele jövő hónapban megyünk még egy influenzára, és 6 hónap múlva pedig az utolsó Prevenar-részletre...

Marci - várható volt - kissé stresszesre vette a dolgot. Valószínűleg eszébe jutottak az egy hónappal ezelőtti szörnyűségek. Aztán nekiállt játszani más gyerekekkel, így kicsit el is terelődött a figyelme... Bezzeg, mikor sorra kerültünk, és bementünk a doki nénihez... Na, onnan már volt sírás. Mivel a múlt hónapban a combját érte némi attrocitás, most is azt védte... Viszont, most a vállába kapott bökést... De elég gyorsan túltette magát a dolgon. Dani minden gond nélkül elvolt, míg sorra kerültünk. Amikor Marci kijött, Danit bevittem, a doktornő gyorsan megvizsgálta, pontosítottuk, mit kap, majd megkapta az elsőt a vállába - sírás követte az attrocitást -, majd megkapta a másodikat a combjába - sírás folytatódott -. Ekkor gyorsan felvettem, megnyugtatásképp. Kis pityergést követően talált magának érdekességet, egy rudat, amivel elkezdett játszani - és elfelejtett tovább sírni. Röviddel ez után már mosolygott, és szövegelt. Még némi csibészkedésre is futotta tőle...

Összességében kevésbé volt vészes, mint amire számítottam... Marci igazolást is kapott, hogy hétfőtől mehet közösségbe, beszokni az oviba.

Kíváncsi vagyok, hogy fog telni az ovis lét, illetve, hogy fog neki tetszeni - hogy fogunk tudni hazajönni :)

Most hirtelen ennyi...

Elnézést mindenkitől, de muszáj valamit tennem...

Levél Tintinek!


Drága! Amennyiben olvasod a blogomat, kérlek, valamilyen - bármilyen - formában jelentkezz!!! Régóta nem tudok rólad semmit, és már veszettül aggódom!!!


Maya

Először is, boldog új évet mindenkinek!

Ma, 2009. január 2.-án eszembe jutott valami. Illetve, hát, megfordult a fejemben - mert van benne hely -, hogy január lett... Januárban lesz (többek között) Marci harmadik szülinapja. Ez önmagában is nagy dolog, igen ám... Szóval, beugrott egy meglehetősen fontos dolog ma délután... Miszerint másnap, miután Marcim elérte a három éves kort, másnaptól menni fogunk oviba, beszoktatási célzattal........

Jó ég, már itt tartunk?????? Két és fél hét, és ovi??? Atya ég... Mindjárt itt van a NAGY NAP! Pff... Addig még be kell szerezni jó pár dolgot... Meg előkészíteni még többet...

Hát, (hát-tal nem kezdünk mondatot, tudom...) most kicsit nem is tudom hirtelen, mi legyen, illetve, mi lesz... Menni a két zsebzsivánnyal minden reggel... Ehh... Mindegy, biztos meg fogjuk tudni oldani, csak most ez a felismerés...

Jut eszembe, a két zsebzsiványról... Éjszaka a pöttöm előadta magát :) Kezdte ott, hogy felébredt, úgy 11 óra körül, este, és nekiállt hajcihőzni... Visongott, jól érezte magát :) Édes volt... Viszont ahhoz, hogy ne ébressze fel a nagyobbat, át kellett hozni a nappaliba - ahonnan épp készültem aludni menni... Nos, alvási terveim dugába dőltek, hiszen a pöttöm társaságot igényelt. Szerencsére, mivel jó kedve volt, nem esett nehezemre a dolog. Beraktam az utazó ágyba, a haverjai közé... Ennek a húzásomnak nem várt következményei lettek :) Először is, Dani örömmel konstatálta, hogy a kisvonatos, autós, repülős takaró van alatta, amit minden áron fel akart szedni. Aztán megtalálta Karácsony óta nagy cimboráját, a Hómanust (aki egy majd Dani-méretű hóember).. Fülig érő szájjal, vigyorogva, kacagva, lepankrációzta a fehér fickót, és keményen két vállra fektette :) Aztán másik áldozat után nézett. Az újabb áldozat egy zöld pizsis tentemackó lett, akinek piros sapkája van... Medve barátunk sem úszta meg, mert fülgyömöszöléstől kezdve mancsharapáson át maci-csomagolásig elég sokmindent megtapasztalt.

Ezek után a nőcsábászat rejtelmeiben merült el csöpp fiacskám, mert olyan nézésekkel bombázott, hozzá Harrison Ford-félvigyorokkal, hogy végem lett :D Végül, gondolom, elfáradhatott az aktív sportolástól, mert úgy egy óra felé helikopter-szereléssel kezdte tölteni az időt - amibe végül fél kettő felé bealudt...

Érdekes éjszaka volt, de nagyokat vigyorogtam a kis kópén... Remélem, ebből az egészből a jókedve megmarad - és az éjszakai ébrenlétek elmúlnak ;)

Véget ért a 2008-as esztendő... Sok minden történt velünk/körülöttünk... Azonban most hanyagolnám az évösszesítést - tuti, hogy kihagynék dolgokat, így maradnék egy egyszerűbb köszöntőnél...

Békés, boldog, egészségben-szerencsében gazdag, álmokkal, és beteljesülő álmokkal teli új évet, új éveket kívánok magam, és családom nevében mindenkinek!

B.Ú.É.K