...számlát nyitunk a kispasasoknak... Így az év végére... Ma voltam előkészíteni a dolgokat a takarékban, holnap megyek vissza véglegesíteni. És akkor már ez is meglesz... Gyűlhet a lóvécska a fiúknak, és esetleg a hozzájuk járuló rokonság is tud már hozzá tenni ezt-azt, meg mi is tudunk néha elrakni abból a nagyon nem sokból nekik...

Szóval, ez is megvan...

Terveztem, hogy holnap bemegyek Pestre, de meggondoltam magam. Több oka is van... Részint a holnapi számla-véglegesítés, részint a hazafelé rám törő lábfej-fájdalom (kellemetlen, és bosszantó dolog), meg hát, van itthon mit csinálni így a két ünnep között... Majd máskor kimenőzök :)

Ma még nem kell főzni, mert akad bőven ennivaló, úgyhogy rendezkedhetek, moshatok, nyüzsöghetek - és ha elfáradok, leülhetek a gyerkőcökkel, apával...

Jó ez az itthon lét... Használjuk ki okosan :)

Mára is akad néhány fotó... Egyrészt karácsonyi ajándék, másrészt lurkó-fotó :) (Büszkeségeim :D ) Először is, a kis karácsonyfa-díszítő (és később csokidíszt lecsenő) nagyobbik, a háttérben a kicsi kommentálja a látottakat :D )...

Másodiknak lássunk egy kis karácsonyi ajándékot - egy kisvasutat, végül egy-egy rosszcsont-fotót :)

Keringett egy megható kis történet a neten... Megihletett, és karácsonyra csináltam valamit... Egy saját készítésű, merített papírból készült mikulásvirággal együtt adtuk át a szüleimnek, Karácsonyra...

A meglepi pedig egy puszi-batyu... Csináltam egy kis tasakot, ráhímeztem, hogy "Puszi", és írtam hozzá egy kis lapot. A lapra az alábbi pár sor került:

"Kedves Mama és Papa! Ez egy puszi-batyu, amelyben Dani és Marci összes kacagása, szeretete, puszija, ölelése van összegyűjtve. Ha bármikor úgy érzed, szomorú vagy, vagy esetleg betegnek érzed magad, vagy, csak épp eszedbe jut, csak kinyitod, és kiveszel belőle egy puszit, kacagást, ölelést, és máris jobb kedved lesz! Boldog Karácsonyt!"

Meghatottság könnyeit láttam szüleim szemében... Pedig, tartottam attól, hogy nem tudok mit adni nekik ajándékba...

És, hogy hogyan is nézett ki a meglepi?

... hogy Dani és a keresztanyuja nagyon csípik egymást :) Íme...

Azonban a másik kópé is címlapra került :D

Hát megérkeztél Te is, kedves Karácsony! Engedd meg, hogy tolmácsoljam feléd gyermekeim örömét és csodálatát irántad, és mindazt a szépet, jót, és néha nehezet, amit mi, felnőttebbek érzünk-gondolunk érkezésedkor!

Kedves MINDENKI!

Békés, boldog ünnepet kívánok magam és családom nevében!

Ez van ma. Hétfő. Jó, tudom, több ilyen nap is van az évben, meg a hónapban, de ez a mai hétfő más miatt érdekes...

Először is, továbbra is tart a vasutas sztrájk, avagy a Gaskó-buli... Szerencsétlen párom ma elment dolgozni, busszal ment, holott rosszul lesz a buszon... Nem is volt jól egész nap. Sokan is voltak, hajtós napja is volt... És fogalma sincs, (meg persze nekem sem) hogy mikor és hogyan keveredik haza.
Hát nem vonattal, az biztos........................... :(

Nem írom le, mit tudnék kezdeni a sokak által hőn utált okozóval. Fölösleges. Attól nem lesz jobb nekem se, a páromnak se, meg a helyzetnek se...

A mai nap egyéb okokból is jelentős.
Kezdjük a jobb hírrel: ma van egy kedves barátném születésnapja: Marcsi, Isten éltessen!!! Sok-sok pussz!!!
A kevésbé jó dolog az egy évforduló... 40 évvel ezelőtt történt a vasútállomásunknál egy szörnyű vonatbaleset.... Összeütközött két személyvonat - ha jól tudom... Sokan meghaltak... Karácsony előtt, egy mentesítő vonat beletrappolt egy másikba... És mindennek már 40 éve...
Volt megemlékezés, emléktábla-avatás... 40 évvel később vasutas sztrájk zajlik... Jó ég, millió féle gondolat, érzelem, düh és mindenféle más kavarog bennem... Azt hiszem, inkább nem írok ma többet...

Békésebb készülődést, nyugodt ünnepeket...

... és az év többi napjára, Danikámnak (és majd Marcimnak is januárban ;) )

Isten éltessen nagyon sokáig, és kívánjuk, hogy sok-sok utazásban, csodában és szeretetben legyen részed :)

Hát igen... Ez a nap is megérkezett :) Csodás nap a mai, hiszen első születésnapja van ma kisebbik porontyomnak, Daninak... Hjaaaaaaaaaj... Hogy rohan az idő... Már egy éves!!! Hihetetlen... Egy éve ilyenkor már sorban álltam a szülőszobán, programozott császárra várva... Kicsit aggódtam, hisz pontosan tudtam, mi vár rám... De a cél szent, és egy lurkó érkezése sokszor minden félelmet elnyom.

Kicsi drága Danikám! Isten hozott, és Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig, békében, boldogságban, egészségben, szeretetben!!! Nagyon boldog vagyok, hogy velünk vagy :) Had mutassalak meg a világnak, egy éves nagyfiam :) (Keresztanyu, te is felkerültél ;) )

Hát... Úgy tűnik, benyaltuk... Ezt a francos vírust, ami mostanság ... majdnem azt írtam, hogy trendi :) Szóval, van egy ilyen hányós-hasmenős (már elnézést a kifejezésért) vírus... Tegnap úgy dél körül kezdődött nálam a helyzet... Aztán esétre nem kicsit voltam padlón... A vicces az, hogy apa pont ugyanígy járt, pont ugyanakkor került dögrovásra, mint én... De, tegnap este ő pihent, gyerekektől mentesen... Ma meg én tudtam pihenni egész délután... Egy kis fejfájás még hátra van, de nekem nagyon sokat segített, hogy a párom ma így tehermentesített...

A gyerekek azonban - szerencsére - nem kapták meg - eddig - ezt a vackot. Remélem, ez így is marad...

Sikerült beszereznem három széria Thomas-t Marcinak. Nagy kedvence. Már csak ki kell írni dvd-re... Hm... Most is épp Thomast néz/hallgat a youtube-on... Az előbb vége lett a résznek, és azt kezdte hajtogatni: Thomast szeretnék... :) Alakul a drágám beszéde is...

Szombaton a kisebbik is eléri az első szülinapját... Hihetetlen, mennyire megy az idő........

Na, mára ennyi :)

Azt kell mondjam, a szerdánk az brutálisra sikeredett... Este még voltak sírdogálások, a kúp beadása sem ment egyszerűen, de alapjában véve jól viselte Marcim a nap hátalévő részét. Csúszda, szaladgálás, rosszalkodás... Az éjszakánk nyugodtan telt, jól ébredt a ded, szóval, nyugodtam egy kicsit...

Tegnap sétáltunk a faluban, mert úgy láttam, semmi jele annak, hogy fájna valami Marcinak, és kedve is volt a sétához... Szaladgált, autózott, jó kedvűen telt a nap. Estére a szobában eluralkodó rendetlenség mérete is megnyugvásra adott okot. Ennek fényében úgy véltem, csemetém jól érzi magát...

Ma azonban pirosnak látszik a combja. Hozzá nyúlni nem enged, de igazából nem látszik rajta semmi, hogy fájna neki, vagy valami. Hőemelkedése sincs, a kupleráj szintén méretes, tehát nem aggódom nagyon...

Most már csak nekem kéne rendbe jönnöm... Valami nem igazán kerek, és még nem tudom, mi is az... De majd jól megrázom magam, és átlendülök a holtponton...
Hm.... Hisz kávét se ittam még!!! Lehet, itt a baj? ;) Gyorsan pótolom, és megyek csibészkedni a nagyfiúval...

Vasárnap jön a kisebbik keresztanyuja.. Alig várom, hogy elé tipegjen a picúr :)

Ma oltásra mentünk.. A nagyobbik srácommal... Influenza elleni és pneumococcus elleni védőoltást kapott...

Általában kisebb sírással le szoktuk tudni a dolgokat, de most majdnem adódott némi malőr... Csak a doktornéni gyors reakciójának köszönhető, hogy nem sebészet lett az akcióból... Ugyanis, nem sokon múlott, hogy beletörjön a tű a lurkó combjába... Szóval, volt üvöltés rendesen...

Mindig úgy voltam vele, hogy szükséges rossz, szükséges fájdalom, de be kell valljam, ez a mostani akció kicsit engem is megviselt... Amikor kijöttünk, bizony, remegett a lábam, és sírás fojtogatott, de nekem kell megnyugtatni az apróságot, így hát erőt vettem magamon. Különben is, nem engem szúrtak, miért bőgnék? Hm... Hát, mert majd megszakad az anyai szív, ha sírni látja porontyát...

Fájdogál még a lába a nagyfiúnak. Borogatni kell. Éjszakára kapni fog egy kúpot is... Nehéz éjnek nézek elébe, attól tartok :( De túlleszünk ezen is ügyesen... Ha ezen múlik, hogy ne legyen beteg, akkor ezt is kibírjuk...

Kemény menet volt... De remélem, ettől most már csak jobb lesz.........

... avagy Mikulás...

Reggel, mikor a nagyfiú felébredt, átküldtem a nappaliba, kapcsolja be a tévét, rögtön megyek én is... Természetesen, meglepetéske várta a rosszcsontot... Egy tálcára már előző este összekészítette Mikulás az ajándékait.. Csomagok, csoki-klónok, kinder-tojások... Csupa gyermekálom...

Egyszer csak azt hallom a másik szobából, hogy "hűűűűűűű, dejóóóóóóóóó... Mikuááááááás" felkiáltással örömködik a nagyfiú... Ahogy átértem, láttam az arcát.. Már ez az ováció is, amit előadott, hihetetlen jól esett... Aztán az az őszinte, tiszta öröm, ami sugárzott a pofijáról... Hm.... Elmondhatatlan...

Természetesen mindkét lurkónak hozott a Télapó csomagot, meglepit... Sőt, volt egy-egy pár, kézzel kötött kis zokni, benne apróságok a csemetéknek... A pici is élvezettel bogarászott - persze, neki még az volt a buli, hogy csörög-zörög-színes...

Aztán délután megérkeztek a mamiék is... Az ő Mikulásuk is hozott csupa nagyszerűséget... Szoba-csúszdát, mesekönyvet, játéktartó dobozt... A csúszda hatalmas sikert aratott mindkét ifjúnál... DE! A kerekekkel is rendelkező, hatalmas műanyag tároló... Amibe bele lehet ülni, és lehet benne autózni.... :) Nagyszerű érzés volt látni a csillogó szemüket, hallani a kacagásukat, és velük nevetni......

Köszönöm, Télapó, Télanyó ;)

Hát, kérem, eljött eme nap is... Jó, tény, hogy nem ez az egyetlen péntek az évben, sem a hónapban, de a héten mindenképp :) És, hogy miért is lett ily fontos ez a nap? Talán, csak azért, mert ma meggyógyították a bojlerünket, ami múlt héten, a hét közepén adta meg magát... Kicsit visszább taszított minket a komfort-fokozatok terén, ám de nem estünk kétségbe. Mivel régen sem volt természetes a melegvíz (kivéve gejzírek környékén, meg egyéb helyeken), visszakerestem az emlékeimben, hogy is oldottuk meg ezt régen...

Szóval, bojler tönkremenés - melegvíz elfogyás - hidegvíz-melegítés melegvízzé - telefonálás a szerelőknek - hidegvíz-melegítés - telefonálás a szerelőknek - hidegvíz-melegítés - telefonálás a szerelőknek... Kábé így teltek a napjaink múlt csütörtök-péntek óta... Azonban, a mai utolsó telefonálás-a-szerelőnek állapot után egész hamar befutott a szakember, és meggyógyította a kis beteget...

Ezért is örülök kicsit jobban ennek a pénteknek... Továbbá azért is, mert ma éjszaka megérkezik a Télapó a szeretteimhez, apró meglepetésekkel kedveskedve nekik reggelre... Hmm, alig várom már, hogy lássam az arcokat... :) Nagyon szeretek meglepetéseket adni a nekem fontos embereknek... Jó, hihetetlen jó érzés, mikor látom, hogyan örülnek...

Szóval, PÉNTEK.... Bojlerszerelés, Hét utolsó munkanapja, Télapó-érkezés előtti nap, Hétvége előtti nap... Péntek...

Holnap után meggyújthatjuk a második gyertyát az ádventi koszorún..... Újabb héttel közelebb a kisfiam születésnapja, az ünnep, az év vége... Egy új - és talán szebb - év kezdete........ Most, hirtelen ennyi...

Ja, és még egy apróság, amire Marcim nagyon-nagyon pörög mostanában, és lassan kívülről fújja:

Megkezdődött a december... De, ez a hónap sem indult unalmasan :) Ugyanis, benáthásodtak a srácok - de már gyógyuló félben vannak ;) -, emellett megadta magát a bojlerünk, így napok óta melegítgetjük a vizet :) Nosztalgiázhatunk :P

Hogy az ember mennyire meg tudja szokni a jót, a kényelmest, az egyszerűt... Hogy elég csak megnyitni a melegvíz csapját, és a melegvíz érkezik... Ilyenkor egy kicsit mindig jobban kezdek vigyázni, figyelni az addig természetesnek tűnő dolgokra... Viszont, újabb pozitív apróság a bosszantó problémában, hogy MÉG garancia időn belül kezdett sztrájkban ez a csibész bojler, és remélhetőleg pénteken meg is gyógyítják. Tehát, nem fog kerülni semmibe... Türelem kérdése csupán, és némi tolerancia.

Ritkán járok úgy, hogy még garanciaidőn belül romoljon el valami... Lehet, ez egy ilyen "hellókarácsony" húzása a bojlernek, hogy úgy adja meg magát, hogy ez ne kerüljön nekünk semmibe... :) Azért, ez nem egy hátrány, hisz van mire költeni a pénzt... Számlák, csekkek, egyebek...

"hellókarácsony" - ha már Karácsony jön, bár elhatároztam, hogy idén nem igazán lesz ajándék senkinek, maximum, ha sk. csinálok, mégis sikerült kicsinyke ráfordítással - avagy átcsoportosítással - összehozni némi meglepetést a szeretteimnek, és ennek őszintén örülök. Jó dolgok történnek - még, ha nem is mindig akarjuk meglátni a problémáinktól -. Annyi a dolgunk tehát, hogy kicsit több figyelmet szentelünk az apró jó dolgoknak, és örülünk egymásnak - főleg, így ünnepek tájékán!!!, de amúgy is -, és kevesebbet foglalkozunk azzal, ami bosszant, ami rossz, vagy pedig máshogy nézünk a problémára. Ünnepektől függetlenül... :)

Végül egy kis vidámság - ünnepektől függetlenül ;)

November 30-án meggyújtottuk az első gyertyát az ádventi koszorún... Hihetetlen számomra, hogy már itt tartunk... Jó ég, mindjárt jön a Télapó, aztán egyszercsak itt van a Karácsony... Ami azt is jelenti, hogy a kisebbik lurkóm betölti első szülinapját, a nagyobbiknak meg közeledik a harmadik szülinap, meg az oviba indulás...

Úgy eltelt ez az év, hogy csak na... Fogalmam sincs, hová lett... Azt érzem, sok év óta, hogy nagyon gyosan megy az idő... Csak azt nem tudom, hová. Rövidebbek a napok? Vagy gyorsabban múlnak a hetek? S, hogy három éve már, hogy itthon vagyok? Jó ég... Amióta két csemetém van, még kevesebb időm van bármi másra. De, őszintén szólva, szerintem nem is bánom... Többfelé kell figyelni? Többfelé kell szeretni? Hiszen a szeretetünk azért van, hogy kihasználjuk végtelenségét...

Ádventre visszatérve, számomra nagyszerű dolog, hogy már két lurkó csodálja az ünnepi fényeket, a gyertya lángját, és már két csöppnek mesélhetek az ünnep örömeiről. A nagyobb már érti, érzi, várja az ünnepet, a kicsi még csodálja a színes fényfüzért, a szép díszeket.

Remélem, azért karácsonyra lesz még hó... Úgy igazi az ünnep, ha fehér a karácsony......... Hallod, hó? ;)

Az első hó megérkezése keltett némi derültséget idehaza... Drága nagyfiam meglátta, hogy odakint fehér a táj, majd felpattant az ablak alatt lévő székre, precízen félrehúzta a függönyt (amit korábban egyszerűen alábújós módszerrel került meg), majd már-már ugrabugrálva örömködött az alábbiakat mondogatva:
"Anya, nézd! Marcika, nézd! Dani! Néééézd! HÓEMBER, HÓEMBEEEER!!!" Holott, hóembernek még nyoma nem volt, csak a hónak.. :) De nagyon édes volt, ahogy ott örömködött a nagy fehérség láttán...

Remélem, lesz még hó, és nem lesz megfázva ez a két kis tökvirág. Nagyon várom, hogy kimenjünk, és élvezzék a havat... Biztos lesznek kacagások, borulások, szánkózások...

De most egyelőre megfázás van, folyós nózi, köhögés, prüszkölés... Meg gyógyszer... Meg nyűglődős, nem alvós éjszakák... Viszont, vasárnap már ádvent első vasárnapja, tehát első gyertya meggyújtása... Jövő héten jön a Télapó, ajándékkal, csomaggal... Majd jön a Karácsony is, a fa alá újabb kis meglepetésekkel... Remélem, békével, nyugalommal, fenyőillattal....

Csöppem az elmúlt pár nap alatt pánikszerűen felfejlesztette a különálló sétaügyi elképzeléseit. Egyre biztosabban, ügyesebben, de leginkább kapaszkodás nélkül sétál. Ha meg mégis fogjuk a kezét - de inkább ő a miénket -, az is csak egy praclival történjen. Határozott elképzelései vannak... És még nincs 11 hónapos. Emellett hihetetlen kópé... Most is, ül az etetőszékben, és huncutkodik ezerrel :D

De, hogy ez a két lurkó milyen édes bír lenni... Hihetetlen. Ma Marci szétszórta a szobában a puffasztott rizsgolyókat - mert az jó buli. Csupa színes rágcsagombóctól tarkállott a szőnyeg. Ő pedig a pónis újsággal elvonult a székek alá. Na, anya szigorúra vette a figurát. Az újságot elvettem tőle, és rá szóltam "Pakold össze a gombócokat a tányérra, addig nincs újság!" Mindeközben a pöttömebbik verzió az etetőszékben figyelt. Remélem, nem a rosszalkodási technikákat leste el... Azonban, ki kellett mennem a kapuhoz egy pár percre. Reméltem csak, hogy nem lesz gubanc, míg felügyelet nélkül vannak a srácok. S hogy mire is tértem vissza? Az alábbi kép fogadott:
Nagyfiú ült a hancúrszivacson, ölbe tett kézzel, és nézte a mesét. Kisebb fiú ült az etetőszékben, előtte a tányér színes gombócka, kezében két gombóc, és nézte a mesét. Szőnyeg teljesen rendben...

Csinálok róluk majd friss képeket, és valószínűleg rakok ki ide is... Tünemények...

Azonban, Marcim az előbb idejött, és megkérdezte: kapcsolsz pihing?.... Ez magyarul annyit jelent, hogy a pingvines mesét indítsam már el, ami egyik nagy kedvence a sok közül... Legyen... Nézzünk pingvineket :)

No, kábé nyolcadszor kezdek neki ennek a posztnak... Szóval, röviden csak annyi, hogy elébb a még nem 11 hónapos Dani fiam gondolt egyet, és felállt, majd a kiságytól eltotyogott hozzám. Egyedül, önállóan :) Minimum 6-7 lépés volt... Önállóan :) Volt már egy-két kósza próbálkozás egy-két lépéssel... De ez konkrétan távolság volt :D Én meg konkrétan irtó büszke vagyok :D Abba meg inkább nem gondolok bele, mi várható ezután........ :D

Csak így tovább, picurkám!

Ez a hétvége sem múlt el eseménytelenül - azonban, szép és jó dolgok történtek (kivéve egy-két apróságot). Szóval, édesanyám, húgom és sógorom szülinapozott/szülinapozik mostanság, és csináltunk egy kis(?) összejövetelt. Édesanyám látott vendégül mindannyiunkat. Igazából nekem kellett volna megvendégelnem őket, hisz anyu is ünnepelt, de így is jól sikerült a buli.

Hugiék jöttek hármasban, mi mentünk négyesben, és ott voltak ugye apu meg anyu... Emellett, igazából hugiék is négyesben voltak, hisz babát vár a drága...

A menü fenomenális volt, svédasztalos feelinggel... Töltött karaj, töltött dagadó, töltött csirkecomb, töltött-rántott gombafej, rántott csirkecomb, francia saláta, két féle sütemény, inni valók... A husik fincsi salátaleveleken várták az éhes népséget, azonban a salátalevelek sem kerülték el sorsukat :) Saját magam többüket is elpusztítottam, még mielőtt felfalhatták volna a rajtuk pihenkélő elemózsiát...

A gyerekek nagyon jól elvoltak, sokat visítoztak, kacagtak, játszottak... Mi, nagyobbak, abba fáradtunk bele, ahogy őket néztük... Szédítő módon élvezték ki a lakás által nyújtott (és a mamiék által biztosított) játéklehetőségeket.

Édesanyám eléggé elfáradt.. Nem csoda, hiszen sokfélét csinált, nagyon készült a bulira... Jól sült el...

Köszönöm, köszönjük, anya...

Van egy - szerintem nagyon praktikus - kezdeményezés. Az ICE. A leírása:

ICE (In Case of Emergency) nemzetközi pszeudonim

Fontos!
A mentõsök, tûzoltók stb. arra jöttek rá, hogy baleseteknél és más szerencsétlenségeknél, a szerencsétlenül járt személyeknél fellelhetõ a mobil telefon. A mentõakciónál azonban õk nem tudják, hogy a számtalan név közül kit értesítsenek hozzátartozóként a balesetrõl. Ezért olyan ajánlást tettek, hogy mindenki tegye be a mobiljába a szükség esetén értesítendõ személy(-ek) nevét és számát. Ilyen esetekre jött létre az ICE (In Case of Emergency) nemzetközi pszeudonim. E név alatt bejegyezhetnénk azoknak a személyeknek a nevét és telefonszámát, akiket az ilyen esetekben értesíthetnek a mentõk, tûzoltók, ill. a rendõrség. Amennyiben több személyt kívánnánk megadni, akkor ICE1, ICE2, ICE3 stb. pszeudonim alatt lehetne õket feltüntetni. Ez a megoldás egyszerû, nem kerül semmibe, és hatékony lehet. Amennyiben érdemesnek találja, kérem, továbbítsa ezt ismerõseinek, hogy egyre jobban elterjedjen.

Jónak tartom. Nagyon jó megoldásnak. Be is írtam a telefonomba (és a SIM kártyára is, ha telót cserélnék) a megfelelő kódokat. Olvastam valahol ezzel kapcsolatban, hogy érdemes a vércsoportot is bevinni a telóba. Ártani nem árt, ez tény. Csak, sose legyen rá szükség...

Írjátok be így ti is a hozzátok tartozók elérhetőségét - szükség esetére.

Szándékosan írtam így. Úgy is tudja mindenki, miről szólt ez a hétvége. De most nem igazán erről szeretnék írni, illetve, nem csak...

Elsősorban ez az időjárás fogott meg, ami az elmúlt napokban tapasztalható volt, és még egy-két napig marad is. Hihetetlen, jóleső, ténykedni, kerti munkára való, kicsalogató idő volt. Én pedig engedtem a kísértésnek, és egyrészt kertben tüsténkedős, másrészt nagyot családi-sétálós programokat alakítottunk ki. Egy idő után azt tapasztaltam (igen ritka!), hogy a párom rám szólt, ne siessek... Nekem nem tűnt fel, hogy így lenne, de tény, még sétálósabbra véve a figurát, teljes nyugalomban csodáltuk az őszi természet mesés színeit... Nagyszerű volt, jól esett... Igyekszem kihasználni még minden pillanatát ennek a potya jó időnek...

Szóval, novemberi későnyár... Elbírnám ezt az időt még egész novemberben - de, ahogy hallottam, erre már nem igazán lesz esély.

Nem mondom, hogy teljesen könnyű volt a lelkem hétvégén, hisz kicsit rányomta bélyegét a hangulatomra az aktuális ünnep. De, azt hiszem, elmondhatom, máshogy látom már a helyzetünket egy ideje - köszönhető ez egy olyan embernek, aki EGYSZERŰEN világított rá valamire, amivel sokáig nem tudtam mit kezdeni.

Biztos vagyok benne, hogy ez a mesébe illő időjárás is segített, hogy jól vegyem az általam utolsónak mondott (e téren, legalábbis) akadályt... Sikerült...

Hangszerek... Szeretem a hangszereket... Van néhány, amit még kezelni, használni is tudok, aránylag hallgatható módon - bár az utóbbi jópár évben nem nagyon volt a kezemben sem billentyűs, sem húros hangszer.

Azonban, mostanság úgy döntöttem, épp itt az ideje, hogy felfrissítsem, esetenként újratanuljam ezeknek a zeneszerszámoknak a rendeltetésszerű használatát.

Zeneileg eléggé többoldalú vagyok... Tanultam három évig hegedülni, majd újabb három év gitároktatódás következett... Aztán lehetőségem akadt billentyűs hangszerhez is, konkrétan, orgonálni tanultam. Azt kicsit több ideig, viszont máshogy...

Régi vágyam vagy egy komolyabb szintetizátor, vagy egy pianínó lenne. Ez egyelőre még erőteljesen a jövő zenéje, jelenleg ugyanis nemcsak anyagi, de helyhiánnyal is küzdenék. Nem tudnám hová tenni.
A gitár ilyen téren lényegesen egyszerűbb. Amikor gitározni tanultam, a szüleim vettek nekem egy Cremona típusú, konkrétan csehszlovák gyártású hangszert. A napokban kiszámolgattam, mikor is tanultam gitározni. Nos, ha jól rémlik, általános iskola hatodik-hetedik-nyolcadik osztályában történt, idestova jó húsz esztendővel ezelőtt... Jó ég, ezt kimondani is szörnyű, nem hogy leírni... Ami azonban még rosszabb, hogy vagy 15 éve nem volt a kezemben gitár...

Azonban, a napokban elkértem a szüleimtől a gitáromat. Volt bontatlan csomag húrkészlet, újra húroztam a kis drágámat. Hát, nem volt egy leányálom... Azonban sikerrel jártam, és még azt is elmondhatom, hogy miután "megszokták" helyüket az új húrok, szinte alig hangolódik el, és ez jó érzés :)
Előszedtem a gitárkottáimat is :) Az akkor hőn utált olvasógyakorlatok és skálák, valamint egyéb ilyen, unalmasnak mondható technikai gyakorlatok most olyan odafigyelést kaptak, mint tán még sosem :D Aztán próbálkoztam pár könnyebb, egyszerű kis dallammal - és, bár kissé döcögősen, meg valószínűleg nem eredeti tempóban, de az is egész hallgatható lett :) Van esélyem újra zenélni :D

Billentyűs hangszerek iránti vonzalmam is elég régi keletű. Konkrétan, a kántorképzős időszakomra vezethetők vissza, amikor is nyaranta a fóti Mandák otthon falai között próbáltak minket - több-kevesebb sikerrel - a korálok kétkezes előadására megtanítani. Volt ott egy orgona... Meseszép hangszer... Már az egész összkép csodás volt, egy új készítésű darab... Ami viszont nagyon megfogott benne - a hangján és a kinézetén kívül -, az a billentyűzete volt. Ugyanis, a szokásosnak mondható, egész hang fehér, fél hang fekete (átlag zongora-jelleg) kiszotás helyett ennek teljesen a negatívja volt az orgona manuálja.

Nagyon szerettem.... És nagyon szerettem volna rajta játszani - de igazából sosem adatott meg... De, talán, majd egyszer... :) Csak igazán akarnom kell ;)

Van ám furulyám is (hangszer-értelemben, hisz ez a bejegyzés a hangszerekről, és az irántuk érzett szeretetemről szól). Na, azon meg már végképp elfelejtettem játszani. Persze, pár dolog azért még megvan, hogy hogyan is kell használni, meg hogy le kell fogni lyukakat, meg ilyenek.. De, azt hiszem, ennek is utánanézek a neten... Ártani nem fog ;)

A ritmushangszereket is nagyon szeretem ám... Sokáig úgy voltam vele, hogy én bizony meg fogok tanulni dobolni... Most már, fölnőtt(ebb) fejjel azt kell mondanom, ez a tervem nem hiszem, hogy meg fog valósulni... Képtelen vagyok egymástól függetlenül használni kósza végtagjaimat... Egyszerűen belezavarodok, mit mikor melyikkel kell... De az ilyen csörgődobok, meg hasonlók (egykezes dolgok) egy kis gyakorlással igen jól mennek :)
Nemrég összeakadtam egy sráccal, aki (többek közt) MARIMBA nevű hangszeren játszik... Érdemes rákeresni a neten. Nekem első látásra egy agyonszteroidozott xilofonnak tűnt, de egész más. Nagyszerű hangja van, nagy élmény lehet rajta játszani - bár biztos nem egyszerű...

Mára akkor ennyi... A közelgő hétvége most kicsit több odafigyelést igényel tőlem, nekem... Majd arról is beszámolok....

Vasárnap regionális énekkari találkozót tartottunk a helyi evangélikus gyülekezetben. A helyiekkel (vagyis velünk) együtt öt gyülekezet kis csapatai énekeltek az Úr dicsőségére. Kis közösségek hihetetlen jó, családias hangulatban mutatták meg, hogyan énekelnek együtt.

Nagyszerű este volt, rengeteg emberrel! Kiderült, hogy kicsi a templomunk! Ugyanis, ha a tervezett két gyülekezet is, akik nem tudtak eljönni, képviselteti magát, hát, bizony, nem fértünk volna be!

Őszintén szólva, izgultam ám rendesen. Lámpalázat gerjesztett az a sok-sok ember, akik eljöttek, énekelni, hallgatni, együtt lenni azon a vasárnap délutánon!

Mende nyitotta a sort, kicsit megalapozva a délután hangulatát. Őket Bénye hölgyei követték, akik csak alkalomszerűen jönnek össze, egy-egy ünnepkörre, vagy ilyen közösségi alkalomra készülve. A délután első felét a Monori csapat zárta, azonban a hangulat továbbra is nagyszerű volt :) Jó volt látni, hogy kicsik-nagyok, idősek-fiatalok együtt énekelnek, szívből, örömmel...
A második "felvonás" előtt, szünetként, Óvári Péter lelkész úr tartott egy rövid áhitatot, alkalomhoz illő igével és imádsággal teljessé téve a koraestébe forduló összejövetelt.
Az áhitat után Maglódon volt a sor, hogy megmutassa, ők hogyan énekelnek az Úrnak. Végül, de nem utolsó sorban a Gyömrői Talentum közösség (akik, saját bevallásuk szerint, egy folyton változó, éppen akkor ráérő és együttlévő kis(?) csapat) örvendeztette meg saját, szépen felépített kis műsorával a megjelenteket.

A szolgálatot egy közös esti énekléssel zárta az öt gyülekezet énekkara, és az összes kedves vendég, majd szeretetvendégség keretében folyt tovább a remek hangulatú összejövetel. Lehetőség volt még mindemellett a Luther kiadó kiadványainak kedvezményes megvásárlására is - amivel nagyon sokan éltek :)

Összességében - attól függetlenül, hogy kezdetben szinte megrettentem a sok-sok embertől - nagyon nagyszerűen éreztem magam, és, ahogy utána a többiekkel beszélgettem, mind így éreztük magunkat! Elhatároztuk, hogy jövőre is szervezünk ilyen kis regionális találkozót! Más kérdés, hogy két nap kellett hozzá, hogy az egészet igazából kipihenjem :D

Készülődés zajlik kicsiny életünkben... Több okból is kifolyólag - amiket most csak felsorolás-szerűen ismertetek, és ha túl leszek az egészen, majd részletesen is elmondok mindent...

Zajlások-történések:

• Vasárnap előtt állunk, ami a hétvég (és a hét) utolsó napja. Utána Hétfő következik, ugyebár, aktív munkanap... Szóval, mókuskerék folyt. köv.
• Óraátállítás - nyáriról téli időszámításra. Hajnal 3-kor 2-re kell visszatekerni a ketyegőt. Elviekben többet alszunk..... Elviekben....................... :)
• Vasárnap délután kórustalálkozó lesz Mendén, amit a Mendei Evangélikus Egyházközség szervez... Nem lesz nagy valami, de mégis... Kicsit izgulok, de már nagyon várom...

Hirtelen ennyi... Ja, a lak meg hát.... Loholhatok utána :D

Túlélés esetén részletes beszámoló várható...

Megtetszett, hát csináltam kis mércét, amelyen a kispasijaim kora követhető nyomon - hátha elfelejtenék valamit ;) Beírtam a keresőbe (korábbi példák alapján), hogy birthday tickers, és utána csemegéztem. :)

Íme:

Van ám magyar nyelvű oldal is :) Azon ilyet lehet csinálni: