Estére megérkezett a lehűlés esővel, amit a csemetéim eléggé eltérő módon konstatáltak. A nagyobbik konkrétan nem foglalkozott vele, csak megállapította, hogy "anya, akkor most esik az eső?"... Viszont a kicsi...

A szobában nyitva van az ablak, mert anélkül eléggé levegőtlenné válna a szoba, de hogy ne macerálják a szúnyoghálót (volt már rá példa...) a srácok, oda van téve két szék, "háttal a szobának". Na, most, hogy eső, meg szél, meg miegymás, Danóca úgy döntött, aktív érdeklődést mutat az időjárás eme aktivitása iránt, és (ő még elfér) felvarázsolta magát a székekre. Néz kifelé, és mutatja, hogy "esik az eős"... Nem, nem elírás.... Nem azt mondja, hogy eső, hanem eős...

Édesek egyébként, mert sokat játszanak már együtt - és kemény viták, időnként bunyók is kezdenek előfordulni... Remélem, nem lesz nagyon sűrű, és hamar leszoknak erről... De hát, fiúk, ugyebár...

Na, megyek, beszedem a csemetét az ablakból! További szépet!

Na, nem kell semmi rosszra vagy bántóra gondolni :) Egyszerűen kedves érdeklődés érkezett irányomba, miért is hanyagolom ezt a webnaplót mostanában... Hogy miért is? Lássuk csak... Na igen, kifogás rögtön lenne pár, de igazából annyi az indok, hogy másfelé írkálok mostanában. Leginkább a repülős blogomat pörgetem, emellett újra próbálom élesztgetni az angol nyelvtudásom rettentő mélyen alvó csíráit (jövő tavaszra kitűztem egy vizsgaidőpontot, amire január körül már jelentkezni kell). Mindemellé itt vannak a gyerekeim (szám szerint időnként négy - a két saját poronty mellé egy férj-méretű, illetve egy, a gyerekeim számára dédpapa szintű, fölnőttebb változat).

Volt más valami is, ami felé elterelődtek a gondolataim egy időben - bár arról, úgy néz ki, lemondhatok. Szép lett volna, ha... S, hogy mi is ez a valami? EZ. Küldtem be pályázatot... Júliusban volt az elbírálás, elvileg értesítettek volna, ha nagyobb figyelemre méltatják a faragványomat. Most augusztus vége felé járunk, szeptember 4-én (minő mókás, a névnapomon) lesz a díjátadó gála... Sebaj, ha lesz jövőre is, újra megpróbálom...

Őszintén szólva, kicsit ingatag vagyok mostanában, bár igyekszem nem figyelemmel lenni a közelgő időszakra, dátumra, és a hozzá kapcsolódó történésekre... Viszont, ünnepélyesen megígérem, megpróbálok gyakrabban jelentkezni itt is, nem csak az air-blogban ;)

... Csak általában időhiány, gyerekrefigyelés, sürgősházimunka, vagy bármi más miatt ellébecoljuk... (oké, én általában ráfogom bármire, pedig alapjában véve szeretek mozogni...) Azonban, ha az ember belebotlik EBBE, akkor átgondolja a dolgot... És hogy mi is ez?

Mozgás - kifogások nélkül ;) Vagy mondhatnám úgy is, hogy "egy maréknyi torna"... De összességében azt mindenképp el kell mondanom, hogy egy nagyszerű ötlet, igazán gusztusos kivitelezésben :)

Érdemes átböngészni a FitPack oldalát, megnézni a tornakártyák leírását! Jómagam máris beleszerettem. Árban is kellemes, kivitelezésben is nagyszerű, praktikumban is elöl jár... A gyerekeim máris rácsaptak, hogy "anya, mi ez? tornázunk? melyiket? most had húzzak egyet, azt tornázzuk! légysziiiiiiii..."

Pedig a gyerekeknek való tornakártyát még csak most tervezem megvenni... Ezek után muszáj lesz ;)

Látogassatok el az oldalukra, szerintem megéri :)

A srácaim ugrálóasztalt (ugróasztalt? trambulint?) kaptak a szüleimtől. Nagyon élvezik, rengeteget ugrálnak rajta. Azonban néha elfáradnak a nagy játékban, és kényelembe helyezik magukat ;)

Íme:

(Egy kis apróság a világhálóról... :) )

Terméktámogatás: Igen, miben segíthetek?
Vásárló: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Terméktámogatás: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Vásárló: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?
Terméktámogatás: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Terméktámogatás: Milyen más programok futnak?
Vásárló: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Terméktámogatás: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat.
Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelés-t teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Vásárló: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Terméktámogatás: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Vásárló: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Terméktámogatás: Igen, de ne feledje Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Vásárló: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Terméktámogatás: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretetprogram Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Vásárló: Tehát most mit tegyek?
Terméktámogatás: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Vásárló: Rendben, kész.
Terméktámogatás: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen és soha ne jöhessen újra elő.
Vásárló: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Terméktámogatás: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végülminden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Vásárló: De, csak szokatlan.
Terméktámogatás: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Ez lesz május első vasárnapján (idén ez másodikára esik)... 11 éve már, hogy az anyák napja extra szép élmény volt számomra... Jó ég... Most néztem a naptárat, 11 éve pont ugyanígy voltak a napok... Akkor is másodikára esett május első vasárnapja............... Hjaaaaaaj...

11 évvel ezelőtt, 1999. április 30-án, pénteken volt az első indítás - a szülés első megindítása, mert túlhordásról beszéltünk... Nem kifejezetten volt eredményes... Két nap múlva lett volna a következő, azonban két nap múlva vasárnap volt, így áttették a következő indítást május 3.-án, hétfőre. Hát, az sem járt eredménnyel, így a május 5.-ét, AZT a bizonyos szerdai napot már nagyon vártam, mert vagy így (természetesen), vagy úgy (császárral), de megérkezni ígérkezett első csemeténk, akiről az utolsó pillanatig nem tudtuk, kisfiú lesz-e, vagy kisleány... Kislány lett, május 5.-én, 14 óra 10 perckor, végül is császármetszéssel érkezett e világra - majd eltöltött velünk négy évet...

2003 szeptemberében, két nappal a névnapom előtt, elment... Azóta az anyák napja mindig fájó pont számomra. Most, hogy két nagyfiú napjait terelgetem, megint "belebotlottam" ebbe a napba. Tény, hogy május első vasárnapján lesz "az igazi" anyák napja, de a nagyfiam óvodájában ma délután tartották az ünnepséget. A nagyfiú verset mondott, énekeltek, táncoltak, aranyosak voltak. Nekem meg csak egy kicsit hasadt meg a szívem újra...

Túl vagyok rajta. Talán most már ez a nap sem lesz annyira nehéz, mint eddig mindig... Talán... Az idők változnak, az emberek is... (ezt ma máshová már leírtam, de itt is megállja a helyét) Tavaly még kihagytam ezt az amúgy csodálatos ünnepet, de most ott voltunk, együtt ünnepeltünk más gyerekekkel-anyukákkal-nagymamákkal. S hogy mit gondolok, mit érzek most? Egyrészt mérhetetlen büszkeséget a nagyfiú kapcsán... Másrészt szívbemarkoló keserűséget egy kisleány kapcsán...

Édesanyák, nagymamák, dédmamák! Az Úristen vigyázzon Rátok, és adja meg, hogy sose kelljen átélnetek, amit nekem (és az édesanyámnak) annak idején... Édesanyák, nagymamák, dédmamák! Nélkületek sehol nem lennénk. Egy egyszerű KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNJÜK nem tűnik igazán méltónak arra, hogy elmondja, mi mindent köszönhetünk Nektek, de olyan szó nem létezik (egyelőre?), amely igazán képes visszaadni az érzéseinket...

Kerestem egy videót (pontosabban, hogy hogyan is lehet egy videót beilleszteni látható módban a blogba), és visszalapozgatva, rájöttem, 2008. június vége óta írok... Őszintén szólva, ez most meglepett. Méghozzá eléggé... Nem is tűnt fel, hogy már ennyi ideje rovom a sorokat...

Nézzük csak, mi is történt ez időszak alatt... A nagyfiú már négy éves elmúlt, a kicsi Karácsony körül volt 2. A nagynál autizmust gyanítottak - Istennek hála, egészséges. A kicsi többször befulladt, kruppra gyanakodtunk - bronchithis lett belőle. Van már itthon inhaláló készülékünk, babyhaler-ünk, rakás gyógyszer... Kedden megyünk megint pulmonológiára a pöttömmel...

Idén télen meglehetősen rossz állapotba került a házunk. A jó három évvel ezelőtti földrengés (ilyen is volt errefelé...) kapcsán keletkezett egy repedés a fal fölső, födém alatti részén, ami sokáig meg se nyekkent. Most, idén télen, többek közt az orbitális mennyiségű hónak és a kapcsolódó, olvadással és egyéb apróságokkal összefüggő elemeknek - is - köszönhetően, megsüllyedt a ház egyik sarka (ahol a nappali szobánk van). A repedés végigmegy a ház falán, fentről egészen az alapig - és tulajdonképpen keresztben is megy, az egész házon... A helyzet elég randa, és ijesztő. Felhívtam egy céget, akik azzal foglalkoznak, hogy a megsüllyedt épület alapja alá injektálnak műgyantát, önterülős betont (azt hiszem, legalábbis így mondják). Ígérték, hogy kijönnek, felmérik, árajánlatot adnak. Azt mondták, 500ezer forint alatt nem vállalnak munkát. Tartok tőle, meglesz a limit... Viszont 27ezer forintos GYES-t kapok...

Most nagyon nehezünkre esik a lét. Másfél év alatt sok dolog történt, sok minden változott. Mégis, néha úgy érzem, nem jutunk egyről a kettőre...

Jövő héten fel kell hívnom ezt a céget, hogy most mi van... Megígérték, hogy visszahívnak... Reméltem, hogy a ház állapota addig stagnál, míg vissza nem jutok dolgozni, és nem keresek valami normális(abb) összeget... Ez eddig nem jött be... Meglátjuk, mit hoz a holnap...

Édes lurkóim - és csak a telefonom volt kéznél...

Az a helyzet, hogy kezd elegem lenni ebből a köhögős, fuldoklós, szörnyű állapotból... Nem tudom, mi lesz így, de úgy érzem, ma sem fogunk aludni...

Dana is, Marci is beteg most, és Danán ma estére jött ki igazán ez a vacakság... Elő is szedtem a szuszókát (inhalálót), meg kéznél van minden egyéb dolog is, tehát elvileg nincs félni való, viszont ez a köhögés..........

Marci is iszonyú módon köhög, szóval kész vagyok...

Hehe... Azért jó a kedvük, már, amennyire ez lehet... Marci például most rákezdte, hogy "iglice, szívem, iglice..." Dana is átnézi a tesco-s újságot, mit kéne hozatni a mamiékkal :D

Csak hát, ezek a krahácsok... Ja... Szóval, Dani bronchithis-es... És lenyúlta a távirányítóóóóóóóót!!! TEEEEEEE! KÖLÖK!!!

Nyüssz... Szussz... Ehh...

... megfázás :) Lassan már csak mosolyogni tudok a nyűgökön... A héten Marci újra elkezdte az ovit, a bárányhimlőből kigyógyulva, csütörtökön már néha mondta, hogy folyik az orra. Ma elkezdett hapcizni, és estére már érdekesen nézett ki a buksijából... Sebaj, rendbe hozzuk. Kapja a multivitamint, holnap felköszöntjük a mamiékkal, hétfőn megköszöntik - reménység szerint - az oviban, és a többit meglátjuk.

Azonban, igazság szerint rendben vannak már a bárányhimlők után. Lesz mindkettőn (pofin) látható jele annak, hogy bárányhimlősek voltak, de egyik mákvirágnak sem olyan szintű a maradandó nyom, hogy gond legyen.

Kópék... Danó decemberben betöltötte a második életévét, Marci hétfőn lesz 4 éves. Nőnek, mint a gomba. Marci okos, ügyes, bár időnként marhára nem izgatja, ha mondok neki valamit. Néha lemeccselnek egymással, de alapjában véve jó fejek, imádják egymást. Dani még nem sieti el az érthető beszédet - tisztára olyan, mint Marci volt (meg annak idején én is...). Aztán, ha belekezd................ Hajjaj...

Ja, még valami! Az oviban csináltak (pontosabban a fényképész, aki októberben fotózta a fiúkat) kártyanaptárat a gyerekek képével :) Nagyon jópofa ötlet, díjaztam is.

Megpróbálok többet jelen lenni itt is, bár néha nem egyszerű. Belekezdtem egy (????) nagyszabású dologba, egy álmom megvalósításába. Van bennem két történet, amit nagyon jó lenne könyv-formában kézben tartani... Emellett a repülős blogom, ami ITT elérhető. Aztán van még két ELO-s tanfolyamom, meg a nyelvtanulásos mizériám, amivel szintén foglalkozni kell, illetőleg a weboldal-gyártós elképzeléseim is igényelnének némi ráfordítást. Jó lenne megint foglalkozni Taki projektjével is - bár azzal kapcsolatban, illetve az emberi kapcsolat-változás miatt is talán - kissé visszaesett a lelkesedésem. Mindegy, az egy más történet. Szóval, ez azt jelenti, hogy nem nagyon érek rá unatkozni... Szerencsére :)

Kaptam ma valamit. Nekem hatalmas dolog, és nagyon hálás vagyok érte a páromnak, aki lehetővé tette számomra ezt az apróságot... Egy kis 2GB memóriaméretű MP4 lejátszót... Végre, gyorsan fel is raktam rá pár albumnyi zenét, és még felteszek rá ezt-azt, és végre hallgathatom!!! Szuuuupeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeer!!! Köszi, Élet!

Ennyi rohadék pöttyöt, hólyagot, vackot... És mindez egy apró, két éves kis mókuson... Felnőttnek elegendő macera-mennyiséget kellene a frissen két évesnek elviselni - hát, nem igazán megy neki. Meg tudom érteni... Basszus, még a nyelvén is hólyag van...

Bárányhimlő... Francos bárányhimlő... Csóri csöppem popója úgy néz ki... Nem is találok megfelelő jelzőt.. Iszonyat! Komolyan mondom... Az arcocskája is tele, a teste is... De a popsija és a zacsija... Pfffffffff... És ő még pelózik...

Nem is aludtunk éjjel, max. 3 órát.. Azt is részletekben... Boldog karácsony... pöttyös ünnep... Remek... Komolyan mondom, ha valaki úgy érzi, beoltatná a porontyát bárányhimlő ellen, akkor erősen csak bólogatni tudok hozzá...

Más - ha már karácsony, meg ünnep, meg mindenféle.. Olyan sütireceptet, ötletet találtam... Ólomüveg-süti! Még többet ITT lehet olvasni róla! Azért, kellemes(ebb) ünnepet mindenkinek!

Ma Danin találtunk délelőtt két pöttyöt - este újabbat. Még pici, piros, de ott van, így van sansz rá, hogy Dani is kipöttyösödik egy-két napon belül... Karantén folyt. köv., újabb két hét "kijárási tilalom"... Azt hiszem, kezdem nem jól viselni a dolgot. Fáradok... De, talán idénre letudjuk a nyűgöket... Sebaj, túl lesznek ezen is a srácok, és mire januárban újra ovi, addigra minden rendben lesz...

Ez van :)

Update 20:41 LT - Dana jobb lapockáján korrekt hólyagocska virít... Újabb pötty-kezelő akció lép életbe.................

Kicsi Danócám!

Ma vagy két esztendős! Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig!

Mostanában kaptam pár zenét. Többfélét, számomra eddig ismeretlen, ám a lelkemnek felettébb jól eső zenéket. Izlandit, amerikait, ilyet-olyat... A zene nagyszerű találmány... Terápiázni szoktam vele - függetlenül attól, hogy hallgatom, vagy elkövetem. Olyan zenéket, előadókat ismertem meg... Hát... Íme, a teljesség igénye nélkül némi lista:

• Loreena McKennitt
• Sigur Ros
• Explosions In The Sky
• God Is An Astronaut
• This Will Destroy You
• Tomas Ledin

És amikkel már korábban is volt kapcsolatom:

• Ludoviko Einaudi
• Simon and Garfunkel
• Mike Oldfield
• Sting
• Jean-Michel Jarre
• Evanescence
• Machinae Supremacy
• ...

Annyi nagyszerű "nem tucat zene" létezik a világban - szerencsére. És a zene bármikor, bárhol jól jöhet, jól eshet.

A nagytök már pöttyösödés-múlóban, a kicsin még semmi jele a spotoknak... Ha megszerezte Marcitól, az várhatóan pont a szülinapja-karácsony körül fog kijönni rajta... Vagy nem jön ki rajta (esetleg nem most)...

Magam részéről eszement fáradt vagyok - függetlenül attól, hogy péntek-szombat éjjel külön aludtam a pasiktól. Nem mondom, nem esett rosszul, hogy nyűglődésmentes éjszakákban volt részem - bár ma reggel kisebb hiányérzettel keltem. Hihetetlen, hogy az éjszakai diliket hogy meg lehet szokni...

Nemsoká zárjuk az évet... Visszanézve 2009-et, elég mozgalmas év volt... Rengeteg újdonsággal, tanulással, tapasztalattal, arcon landolással, megbántódással... Meg persze, pöttyökkel :D

Amúgy, a pöttyöske jó fej ám :) Közli, hogy "anya, én pöttyös vagyok, te meg csíkos"... Az öccsét következetesen Danócának szólítja :) Bár néha rátör az "önző kutya" mód, ahogy nézem, odavan a tesójáért... És ez nagyszerű érzés, ahogy látszik, mennyire rajonganak egymásért, mennyire szeretik egymást. Aranyos volt reggel, mert már áthoztam Danit a nappaliba, mire őkelme felébredt. Kinyitotta a szemeit, pislogott párat, majd benézett a tesó ágyába - és nem látta... Kérdőn nézett rám (volt már, hogy meg is kérdezte, hogy hát Dani hol van?), én pedig megnyugtattam, hogy Dani már a másik szobában játszik :)

Na, Danóca is megér ám egy (rakás) misét :) De most estefelé bűbájos volt... Kijött a szobából (a folyosón és az előtérben nem égett a villany, csak az előtér díszvilágítása villogott-fénylett), odament az előtérbe, és a csodaszép (számomra most már meghatározhatatlan színű) szemeit tágra nyitva leste a fényeket. Felültettem a fagyasztóláda melletti székre, és még bementem a konyhába - mikor jöttem ki, ott csücsült, és a fényfüzért csodálta.. Hát bizony, odamentem hozzá, és együtt bámultuk a színpompát...

Nagyszerű gyerekeim vannak. Mindhárom nagyszerű gyerek... Azt hiszem, így, ünnepek környékén kicsit zizzentebb vagyok - pedig már hat éve.............. Megszokhatnám már.....

Megfordul a fejemben, vajon Dorkám milyen lenne? Tíz évesen... (és most kicsit megint megroppan idebent valami, ahogy évről évre megteszi......)

Oké, bárányhimlő. Tegnap reggel, mikor elvittem Marcit oviba, még semmi, délután, 3-kor, mikor mentem érte, szólt az óvónő, hogy Marcin IS találtak pöttyöket, és hogy vakaróznak a gyerekek... Ollé... Tehát erre az évre még ez is megvan... A kocsiból még rácsörögtem a körzeti dokinénire (előtte nem sokkal már csacsogtunk, mert megmondtam Dani negatív véreredményét, meg kértem a zembernek időpontyot csütörtök délutánra), és mondtam neki, hogy most jöttem a dedért az óvóba, és hogy pöttyök vannak... Doki néniék ujjongtak örömükben :) Doki néni azt mondta, ha száradnak le a pöttyök, elég akkor visszamenni. Mi meg idén már nem megyünk oviba...

Már csak az kellene, hogy egy-két napon belül a kistökön is kijöjjenek a bigyók, hogy egy szuszra letudja mindkét csemege a bégetős hólyagokat. És tényleg, remélhetőleg idénre már minden vackot letudtunk...

Egyéb téren a helyzet csak annyi, hogy a minimális önbecsülésem, önbizalmam sikeresen lenullázták, így teljesen kész vagyok, de erről majd máskor, máshol...

Na, most nem befekvős célból, "csak" vérvétel kapcsán... Vissza kellett menni harmadikán, vérvételre. Hétfő délután kell telefonálni, megvan-e az eredmény...

Dani egész jól viselte - a helyzethez képest... Csak kicsit kezdek kiakadni... Jó lenne végre teljesen túljutni ezeken a vackokon már...

Ma viszont, hogy jó is legyen, reggelre befutott a Mikulás :) Hozott pár apróságot, csomagocskát a kópéknak (virgácsot nem hozott, pedig megígértem Marcinak...).

Meggyújthatjuk a második gyertyát az ádventi koszorún... Jó ég, mindjárt vége az évnek... Csak még előtte Danó-manó két éves lesz, aztán jön a karácsony, és finito 2009...

.....

Nem úsztuk meg... Későbbre megint rosszabbul lett Dana, sőt... Sírós is lett... Felhívtam az ügyeletet, elmondtam, mi volt, mit csináltam... Az ügyeletes doki azt mondta, amit ő is tett volna, azt én már megtettem, inkább vigyem egyből kórházba... Telefon apunak, kis kapkodás, száguldozás, és be is mentünk a tarcsai kórházba... Ott elvoltunk egy három napot, és ma haza is jöhettünk. Kapunk (holnap hozzák) jó kis porlasztót (inhaláló készüléket)...

Hosszú volt még ez a három nap is... De pici hősöcském jól viselte... Nem tehetett másként...

Most viszont elhúzok pihenőbe... Van mit kialudni...

A november hónap kevésbé szebb, mint az október... Sőt... Mondhatnám, pocsékabbra sikerült, mint hittem... Ugyanis eleve két hét itthonléttel (betegség) kezdtük... A két hétben volt 40 fokos láz, volt bronchitises-croupp-os roham, volt megfázás, hányás, miegymás... Aztán jött egy hét szünet (ez volt a mostani hét), de csütörtöktől már megint krahács, nózicsepp... Viszont a torta a habon (avagy az I a ponton) a mai, vasárnap... Fogalmam sincs, mi lesz estig, illetve holnapig, de a nagyobbikkal nem bírok, némi krahács és orrfolyás, viszont a pici...

A mai nap eredetileg úgy lett tervezve, hogy megtartjuk anyu szülinapját. Még tortát is csináltam (pedig nem vagyok egy cukrászmester, igazából tanoncnak sem tartom magam). A terv az volt, hogy kimegyünk a gyerekekkel, jól érezzük magunkat, eszünk, iszunk, dumcsizunk... Ehhez képest ahogy apu vitt kifelé minket, Dani már elkezdett csúnyán köhögni a kocsiban... Darth Weder szinkronhangját is produkálta, így kábé azonnal vissza is jöttünk apuval Rectodelt kúpért... Azt megkapta, 11 előtt pár perccel...

Végig idegeskedtük a párommal a kintlétet... Gyomorgörcs, szédülés, hányinger váltakozó palettáját viselgettem... Kb. dél körültől enyhülni látszottak a tünetek... Nemrég hazajöttünk, de még kimegyek Danival az udvarra... Hűvös, nyirkos idő van, ami segít...

Most 3/4 2 van, és úgy látszik, egész jól van a helyzethez képest Dani. Nem köhögött percek óta, és a sípolós-szörcsögős levegővétel sem hallatszik (azonban, mialatt mindezt leírtam, eleresztett pár szolid kucc-kucc-ot).

Ideges vagyok. Fáradt. De remélem, túl vagyunk a nehezén... Ha meg nem, hát... Nem is  tudom... Mindegy, valahogy majd csak lesz...

Októberben (még egy ilyen pocsék hónapot, komolyan mondom...) fotózás volt az oviban, ahová a kistesót is el lehetett vinni. Éltünk a lehetőséggel.

A fényképész bácsi szimpatikus, kedves, és - szerintem - vérprofi volt :) S hogy mi lett a végeredmény? Íme:

Az lesz a gyerekből, már egész biztos :) És milyen fárasztó is egy koncert... ;)

Na, úgy tűnik, benyaltunk valamit... Mármint, a lurkók... Egész pontosan, a pöttöm... Már az éjszaka is kifejezetten mozgalmas, nyűglődős, fent levős, majd hajnalban durrogós-sírós volt, de most, a déli alvás kifejezetten rövid és sírással ébredős lett :(

Tegnap este óta folyni látszik a nózija is... Bevetek valami (talán még hasznos) prevenciót... Ha teljesen kivédeni nem is tudjuk, legalább csökkentsük a nyűg méretét...

Ráadásul ma agresszív kismalacként kezdte a nagyobbik tök is a "munkanapját" - bár valamiért biztos tette, amit tett. Mindegy, majd megkérdezem, ha délután hazaértünk...

Mi a fene lehet ma? Front? Meg is nézem az időképen...

Jobbulást mindenkinek :)

Ma rájöttem, vége... Elmúlt, nincs mese. Ennyi...

Hogy miről is van szó? Ja.. Hát az idei nyárról... Ma egyértelmű jelét láttam annak, hogy kétség kívül véget ért 2009 nyara.. Most már csak vénasszonyok nyarát emlegethetünk, ha úgy adódik, illetve örülhetünk az őszi jó időnek...

Mi is volt az a jel? Egy madárcsapat tartott dél felé, V alakban... Véletlenül láttam meg őket, de lenyűgözött. Pedig, mondhatnánk, nem nagy szám, hisz mindenki tudja, a költöző madarak ősszel délre repülnek, melegebb tájakra, és általában V alakban teszik... De - őszintén szólva - talán azért is varázsolt el most ez a látvány, mert egyrészt ma őrületes hangulatban vagyok (majd egyszer talán ezt is kifejtem bővebben), másrészt mert ilyet már rettentő rég nem láttam... Vagy talán még sosem... Mármint, "élőben", valóban...

Vers fogalmazódik bennem... Zenére vágyom... Őszi békére... Gyönyörű színkavalkád vár ránk ősszel (is)... Alig várom, hogy megörökíthessem...

Viszlát nyár! Jövőre újra találkozunk! Isten hozott, ősz :)